Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században

Az egyház fegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben 43

Általánosságban a felvilágosodás az egyházon belül is a megszégyenítő eklézsiakövetés elvetése irányába mozdította el a gyülekezetvezetők gondolkodását, egyre többen szorgalmazták a hagyományos fegyelmezési formákkal szemben a bűnösök értelmére való lelki ráhatást, a „szeretetre” alapuló egyházi fenyítést.74 *

Az elmarasztaló egyházfegyelmi ítéletek enyhébb csoportja a szóbeli intés volt, mely általában nem a templomban, hanem a presbitérium előtt történt. A szóbeli intések számát és okait a 4. táblázat mutatja. A legnagyobb számban részegeskedésért (és esetenként hozzá kapcsolódó családon belüli erőszakért) intettek. Másodsorban templomkerülés és káromkodás volt az intés oka. Intés járt a babonaságért és a kisebb lopásért is.

4. sz. táblázat: Szóbeli intést érdemlő bűnök Kecskeméten 1756 és 1784 között78

elkövetett bűn

esetek száma

részegeskedés

6

templomkerülés

3

káromlás

2

botránkoztató életvitel

1

lopás

1

babonaság

1

egyházi elöljárók sértegetése (a presbitérium előtt önként tett bűnvallás után)

1

Feltűnő, hogy azonosnak tűnő vétségekért (lopás, káromlás) egyes esetekben eklézsiakövetés, máskor „csak” intés járt. Ennek oka nem derül ki a jegyzőkönyvből, nem tudjuk, hogy a vétkek eltérő súlya miatt ítélt a presbitérium eltérően, vagy más okból. A vétkes jogállásával (nemes vagy jobbágy) nem magyarázható, mert mindössze egy ízben került egyházfegyelem alá egy nemes, aki viszálykodásért szóbeli intést kapott.76

1757‘ben eklézsiakövetésre ítéltek egy személyt, aki az egyházat, a lelkészeket és a presbitereket káromolta. Azonban, mivel önként megjelent a presbitérium előtt és bocsánatot kért, az ítéletet szóbeli intésre enyhítették.77 Ugyancsak 1757 januárjában egy csizmadia „felettébb elmerülvén a részegeskedésben és compániázásban sőt némelly gyanús társalkodásban is, keményen megintetett” a presbitérium előtt.7® Egy másik személyt megintettek, hogy házánál „haszontalan borivó és botránkoztató társalkodáso- kat ne szenvedgyen”.79 Ehhez kapcsolódik, hogy 1757 januárjában a presbitérium betiltotta a muzsikát és a táncmulatságot a lakodalmak alkalmával. Megszegőinek egyházi fenyítéket helyeztek kilátásba.80 Meghatározták,

74 Kósa, 1990.460. p.

Forrás: KREL. II/i. Protocollum.

76 KREL. II/i. Protocollum 27.

77 KREL. II/i. Protocollum 18.

78 KREL. II/i. Protocollum 17.

74 KREL. II/i. Protocollum 18.

80 Ez a rendelkezés az LIV. komjáti kánon szellemében született: „Akár köz-, akár magánhelyeken az Isten szolgáinak, ezek feleségeinek és leányainak, valamint az iskolák rektorainak és tanulóinak a táncot egyáltalában megtiltjuk, és ezen tilalom áthágóit