Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
44 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) hogy a vendégség csak az esti harangozásig tarthat. 1758-ban egy lelkészözvegy kapott intést a presbitériumtól, mert botránkoztató módon élt, s a lányát is úgy nevelte: lakodalmi és céhbeli táncmulatságokra járatta. Itt olvassuk, hogyalelkész özvegye megköszönte apresbitérium intését.* 81 Ugyancsak szóbeli intést kaptak a templomba nem járók is. Továbbá szóbeli intést kapott a részegeskedők, feleségükkel békétlenkedők nagy része is.82 * * * A 18. század második felében jelent meg Kecskeméten az egyházfegyelmezésnek újabb módja: vitás felek békességre intése, melyet az érintettek a presbitérium jelenlétében ígéretet téve fogadtak meg. A békéltetések egyik része a házastársak közötti elmérgesedett konfliktusok békés rendezése volt. Egy esetben a kegyetlenkedő férjétől elköltöző asszonyt (és édesanyját) arra kéri a presbitérium, hogy költözzön vissza a férjéhez, miközben a férjet is megintették feleségének bántalmazása miatt.8® Más esetben a férjnél „tapasztaltatván felesége iránt való gyűlölsége”, ezért őt házastársával való megbékélésre intették.®4 Hasonló eset történt 1774-ben is, mikor a férj „részegeskedéssel, mocskolódásokkal és rút káromkodásokkal” a feleségét házától elűzte. A presbitérium (ha nehezen is) meggyőzte az asz- szonyt a visszatérésről. A presbitérium előtt „itt egymást először mindenekről megkövetvén, és minden jókra ígérték magukat”.8® A szűkszavú beszámolók alapján úgy tűnik, hogy a békéltetés során mindkét fél egyszerre jelen volt a presbitérium ülésén, s a gyülekezet elöljárói mindkét fél meghallgatása után intették és békéltették a feleket. A házasságok helyreállítása mellett a presbitérium igyekezett az egymással haragban álló férfiakat a haragvásért meginteni és egymással ösz- szebékíteni. Ilyen esetekben a felek a presbitérium előtt egymástól kölcsönösen bocsánatot kértek és „atyafiúi szeretetre” kötelezték magukat.86 Előfordult, hogy különböző rangú emberek közötti (nemes és mezővárosi polgár) viszálykodást is megbékéltetett a presbitérium.87 Mindent egybevetve bátran mondhatjuk, hogy a Kecskeméten fennmaradt 18. századi egyházfegyelmet bemutató források értékes adalékkal szolgálnak a gyülekezet történetére nézve, bepillantást engedve a református gyülekezet belső rendjébe. A 18. század második felében az egyházfegyelem már korántsem csupán a büntetésről szólt, hanem az a célkitűzés rajzolódik ki, hogy a gyülekezetben „mindenek ékesen és jó renddel legyenek”. (lKor. 14,40.) szigorúan megbüntetni rendeljük. Sőt a világiakat is keményen intjük, hogy ezen pogány eszelősködéssel hagyjanak már fel valahára.” Közli: Thury, 1998.1. 471. p. 81 KREL. II/i. Protocollum 17. 82 KREL. II/i. Protocollum 18. 83 KREL. II/l. Protocollum 19. 8-t KREL. II/i. Protocollum 20. 85 KREL. II/i. Protocollum 27. 86 KREL. II/l. Protocollum 22. 87 KREL. II/l. Protocollum 27.
