Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
42 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) első adat 1642-ből való.68 A kiskunhalasi szégyenkő a templomon belül a bejárat mellett állt, a kecskeméti elhelyezkedése nem ismert. A paráznasá- gért kiszabott szégyenkőre ítélték többek között a már említett kiközösített iskolai tanítóval viszonyt folytató özvegyasszonyt. 1762-ben péntektől vasárnapig kellett a kövön állnia a feleségét megcsaló férjnek, aki önként jelentkezett a presbitériumnál. Egy másik, feleségét elhagyó, de visszaköltöző férjnek szombat reggeltől a vasárnapi istentisztelet végéig kellett peni- tenciát tartani.69 A nem házas fiatalok szexuális kapcsolata is a paráznaság ítélete alá esett. 1771-ben a kántor fiának a cselédjükkel hosszabb időn át viszonya volt, melynek során a leány állapotos lett, és a kántor lakásában szült is. A presbitérium ezt nemcsak paráznaságnak, hanem az egyház jó hírén esett sérelemnek is tekintette. Ezért nemcsak a kántor fiának írta elő a szégyenkőre állást, hanem azon a héten a kántor szolgálatát is felfüggesztette, mivel elnézte a házában a bűnt. Továbbá („a nép zúgolódása miatt”) a cselédlányt kötelezték, hogy költözzön haza a városban lakó szüleihez.70 A paráznaság miatt eklézsiakövetésre ítéltek a városnak járó komoly pénz- büntetés megfizetése után álltak fel a szégyenkőre. 3. sz. táblázat: Eklézsiakövetéssel büntetett bűnök Kecskeméten 1756 és 1784 között71 elkövetett bűn esetek száma paráznaság és „botránkoztató társalkodás” 8 káromlások 7 lopás 5 hamis esküvés 1 ismeretlen ok 1 A szégyenkőre állást a presbitérium valóban a súlyos vétségekre, de - a fél évszázaddal korábbi gyakorlattal ellentétben - korántsem csupán parázna- ságért szabta ki. Az egyéb okok miatt kiszabott eklézsiakövetések közül 1762-ben egy városi hadnagy és egy városi tisztviselő hűtlen kezelés és lopás miatt vasárnap egy órát kellett a szégyenkövön álljon. 1761-ben egy visszaeső káromkodót, aki gyakran részeges volt és a feleségével szemben „békéden”, a presbitérium 1 napi szégyenkövön állásra ítélte.72 Ezekben az esetekben is a presbitérium határozatát megelőzte az úriszék elmarasztaló ítélete. Az utolsó feljegyzett egyházfegyelmi eset több év szünet után, 1784- ben egy lutheránus szülőktől származott asszony eklézsiakövetése volt, azonban azt nem jegyezték fel, miért kapta ezt a büntetést.73 68 A városi tanács Simon Mihálynét rút szitkozódásért és átkozódásért két egymást követő vasárnap pellengérre állásra, a harmadik vasárnap a szégyenkőre állásra kötelezte: „Harmadik vasárnapon az kőre álván az Szent Istent megh kövesse, Szana Mihált és az ecclesiabeli keresztyéneket is hasonlóképpen.” Idézi: Szakál, 2014. 428. P69 KREL. II/l. Protocollum 21. 70 KREL. II/l. Protocollum 24. 71 Forrás: KREL. II/l. Protocollum. 72 KREL. ll/i. Protocollum 21. 73 KREL. II/l. Protocollum. 34.
