Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története
Diószegi K. István debreceni kántor története 19 ban. A város történetének neves családjait taglaló részében jegyezte meg Molnár János minden egyéb pontosító adat nélkül, hogy volt Diószegnek nevezetesebb családja Konta néven s főbírója Diószegi Konta Kis István néven.37 Több ízben a diószegi lelkészelődjeinek, az apa s fia Fazekas Istvánnak (1779—1826) az azóta lappangó jegyzeteire utalt. Mivel a Fazekasok egyháztörténeti munkája alkotta ennek a helytörténeti összegzésnek az egyik forrását, rákerestem a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának érmelléki egyházmegyei iratai közt, s a legrégibb jegyzőkönyv valóban jelzi az ő összeírásuk felhasználását.37 38 Ezek nem a Fazekasok által összeállított, hanem a Bakóczi János által 1891-ben lemásolt különféle, az egyházmegyére vonatkozó iratok, több elírással.39 Diószegi István és Sámuel nevét egyszerű leírással használja, a 34 gyülekezet leírása közt Diószegnél a másoló Molnár János művére utalt, s mint írta, ezért „felesleges kivonatozni”. Az esperesek listáját Lampe nyomán készítette el, s itt találjuk meg az idősebbik Fazekas István (1779-től diószegi lelkész, 1796-1812-ig az egyházmegye esperese) régi feljegyzéseire való hivatkozást. Úgy tűnik, ennek eredetije lehetett a Molnár János által használt Fazekasok készítette gyűjtemény egy része, ugyanis ezek az adatok az előbbi szövegek és listák nyelvezeténél is archaikusabb alakokat használnak. Diószegi István lelkészi, esperest és püspöki adatait Ember Pál nyomán adta meg, az életrajz adatait pedig Diószegi Ki-osztatott talentum című prédikációs kötetének előszava alapján. Maradtak benne hibák, például: 1677-től datálta Diószegi esperességét (a lelkészi listában még 1676 utánt jegyzett), s szintén ekkora tette a kivonatolt kötet megjelenését (1679 helyett). Mivel ez a szakasz is régiesebb szövegezésű (elüt a Bakóczi-féle nyelvezettől), és az egyháztörténészek sora ugyanezeket a hibákat követte el a szöveg szerkezetét tekintve ugyanazokon a helyen, könnyen belátható, hogy Tóth Ferenctől (1812) Molnár Jánoson át (1885) Bakóczi Jánosig (1891) mind legalább az elődjüket vagy akár mind Fazekast (1812 előtt) követték. Amit az ősforrás Fazekas tévesen jegyzett le a 17. századi szerző kötetének az előszavából, azt az utódai — megbízva az adataiban - híven lemásolták, anélkül, hogy Diószegi prominens kötetét fel ütötték/felütheti ék volna. Ez nem áll Keresztesi József toldalékára (1786), ugyanis ez bizonyosan az 1679-es Diószegi kötet alapján készült; s innen kerültek az adatok Tóth Ferenc történeti művébe (1812).90 Fazekasnál pedig Diószegi Kis István név szerepel, melyet Bőd is alkalmazott: időrendben pedig fordítva: mivel a Fazekas-jegyzet is hivatkozik néhol Bőd Magyar Athénására, feltehető, hogy fordítva történt a kölcsönzés: ezek szerint Diószegi Istvánra Bőd Péter ragasztotta a Kis nevet, Molnár János pedig a Konta Kis formát. A debreceni jegyzőkönyv a Konta 37 Uo., 16. p. 38 TTREL. I. 30. a. 1. köt. (= Extractus Protocolli Venerabilis Tractus Érmellyékiensis, T. 1., leírta: Bakóczy András, 1891.) Lapszám híján csak a helységnévre lehet rákeresni, a következő katalógusban: „Catalogus Ministrorum J. C. in. V: F: Ér-et-Berettyó mellyek existentium, ab a. 1696 ad A. 1739”. 3« „Stephanus Diószegi Theol. doctor Porstor [inkább: Pastor] Ecc. Dioszeg. Senior V. F. [inkább: T., azaz Tractus] circiter ab A. 1676 et post superintendens, Sancto Sup in decem [inkább: Superintendens] cit [inkább: Cis] et ultra Tibiscana”. «° HARSÁNYI, 1928. 83. p.
