Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története

16

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

Ezeket a bejegyzéseket Zoványi lexikona és a hollandiai diáklisták megerősítik: kizárólag azzal a személlyel azonos, akit Diószegi K. vagy Kis István (i635k-i698) néven tart számon az egyház- és könyvtörténet. Ezek szerint tehát Tóth Ferencnek, a 19. századi kálvinista egyháztörténésznek, az első nyomtatásban megjelent, történész által írt Diószegi Kis István- életrajz készítőjének egyik élettörténeti adata tehát téves: a kora újkori lelkész nem saját költségén utazott külföldi tanulmányútjára, hanem jelentős városi ösztöndíj révén.16 A debreceni városi jegyzőkönyvben talált adat azonban felveti a kérdést, hogy miként viszonyul ez a névadás az eddig számon tartott Diószegi-névváltozatokhoz.

Diószegi névváltozatai

Szinnyei lexikonában helyesen áll a megjegyzés: mind a külföldön, mind az itthon megjelentetett kiadványaiban a szerző a szövegeit K. rövidítéssel vagy anélkül szignálta.1? Ez könnyen igazolható, ha áttekintjük Diószeginek a megjelent disputációit és egyéb kiadványait. Saját publikációin két formában használta: hol K-val,18 19 20 hol a köztes név nélkül üresen.'9 A neki ajánlott disputációk is ezt követik, hol a K-s,2° hol a sima leírást.21 A németalföldi egyetemeket 1663 és 1666 közt látogatta, disputáit Franekerben Valckenier és Arnoldi vezetése alatt. Az immatrikulációi között találunk példát Diószegi C. (Franeker), Diószegi K. (Groningen) esetre, és csak kétrészes (tisztán családnév + keresztnév) variációra is (Utrecht).22 A külföldiek esetén a K kiejtése szerinti C.-s és H.-s forma érthető. A sima variánst használta a tiszántúli egyházkerületi jegyzőkönyvek írója, 1668-as lelkészi kihelyezésénél (Stephanus Diószegi) éppúgy, mint a Szilágyi Tönkő Márton

16 Tóth Ferenc: A’ helvétziai vallástételt követő Túl a’ tiszai superintendentziában élt református Püspökök élete, e’ jelen való időkig lehozva. Győr, 1812. (továbbiakban: Tóth, 1812.) 148. p.

17 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Bp., 1893. (továbbiakban: Szinnyei, 1893.) 887-888. has.

18 K-val áll a neve az egyik disputációján (RMK III. 2241) és a franekeri doktoriján (RMK III. 2325); és két magyar nyelvű kötete esetén, egy prédikációs (RMK I. 1229) és az imádságokat tartalmazó kötete (RMK I. 1677) címlapján. H-val a franekeri doktoriján (RMK III. 2325).

19 Kétalakú, a középső név nélkül jelent meg az 1682-es prédikációs kötete. (RMK I. 1276)

20 K-val: RMK III. 2373 (Veszprémi B. István), 2491 (Sallai Pál), 2494 (Szoboszlai N. Sámuel).

21 Kétalakúként: RMK III. 2328 (Mezőlaki P. János), 2486 (Kölgyesi Balázs), 2490 (Má- nyoki János), 2522 (Felvinczi Sándor). Sőt még a saját fia is ezt az alakot használta apjára: Id. RMK III. 4084 (Diószegi Sámuel).

22 Ehhez ld.: Bozzay Réka — Ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595-1918. / Hongaarse Studenten aan Nederlandse Universiteiten, 1595~19t8. Bp., 2007. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15.) (továbbiakban:’ Bozzay-Ladányi, 2007.) 391. (C.-vel, Franeker); 2234 (K.-val, Groningen); 1370 (simán, Utrecht).