Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Bába Szilvia: Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban [ismertetés]
Recenziók 141 „Belevetik magukat a jóléti társadalom felszínes világába, kényszeresen erőltetik a gyors integrálódást. Nevüket angolosítják, hiányos nyelvtudással, helytelen akcentussal szólnak felnövekvő gyerekeikhez. Rövid időn belül azt vallják, hogy magyarul már csak hibásan tudnak, és sznobizmus határát súroló magatartásukkal megjátsszák az új életformát [...] távol tartják magukat a diaszpóra hagyományos magyar közösségeitől, közösségi oldalakon szerveződnek, kisebb-nagyobb baráti társaságokat alapítanak [...] Számukra a nemzeti keresztény identitás keresése vagy megélése nem elsőrendű igény, így gyerekeik számára sem átörökíteni való érték [...] világ- szemléletüket a társadalomra jellemző globalizmus határozta meg, a sze- kuláris fogyasztói kultúra és individualizmus jellemzi [...] A fiatalok nem járnak templomba, az öregek erőtlenségre hivatkoznak, a gazdagok tekintélyt igényelnek az egyház egyszerűség-tanítása helyett [...] a keresztény világ hitetlenné vált [...] Az emberi életet a közömbösség, a lelket az istente- lenség, az érzelmeket az anyagiasság, a materializmus kívánásának és kiteljesedésének igénye határozza meg.” (96-97. p.) Legfőbb jelenségnek és oknak a szekularizációt jelöli meg a tanulmány szerzője: „A globális eszme a mértéktelenséget és az Istentelenséget dicsőíti a szabadság nevében [...] A szekularizált társadalom alapvető sajátossága a kijelentéssel szembeni közöny [...] Istentől és a Jézus Krisztustól való függőség kapcsolatának teljes megszüntetése [•••] A szekularizált társadalmat az Istentől való elszakadás jellemzi.” (100-101. p.) A társadalmi folyamatok és a diaszpóra egyházai kapcsolatának jellemzőiről más, szintén Ausztráliában, továbbá az USA-ban és Kanadában szolgáló papok és lelkipásztorok is Kovács Lőrinchez hasonlóan vélekednek.7 Az általános társadalmi jelenségek tehát a tengeren túli magyar egyházak vonatkozásában összekapcsolódnak a diaszpóra-lét jellemzőivel: az első generációs kivándorlók megöregednek, kihalnak, a másod- és harmadgenerációs leszármazottak nem beszélnek magyarul, és jó esetben magyar öntudattal, kettős vagy többes identitással rendelkeznek, az újonnan érkezők már otthon sem voltak az egyházakkal kapcsolatban. A szekularizáció, az erkölcsi hanyatlás, az Istentől való elfordulás, az anyagi javak elsődlegessége, a manipuláció, a tömegkommunikáció, az identitásnélküliség jelensége mellett, Kovács Lőrinc felveti az egyház felelősségét is. „A nagy erkölcsi hanyatlás részben az egyház nem megfelelő szolgálatával is magyarázható. Az egyház - méltatlan szolgái miatt - elveszítette a krisztusi szolgálat mértékadó zsinórját.* (102. p.) Példaként említi a pedofíliát, a hűtlenséget, az anyagiakkal való nyerészkedést, az egyneműek házasságának szentesítését, „a dogmákhoz és hagyományos liturgiákhoz való feltétlen ragaszkodást”. (102. p.) Ugyancsak lelkipásztori szolgálatai során szerzett, saját tapasztalatokra támaszkodva fogalmazza meg dilemmáit, nehézségeit: ^ Uo., ill.: Koltay Gábor: Szeretlek, Kanada. Fejezetek a kanadai magyarság történetéből. Bp., 2014. 510. p.
