Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Bába Szilvia: Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban [ismertetés]

140

Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017)

véget is ért. Ekkor elsősorban gazdasági, másodsorban társadalmi okok miatt, döntően földnélküli zsellérek, szegény parasztok, néhány holddal rendelkező kisgazdák, kisiparosok, városi munkások és cselédek vándoroltak az USA-ba. Ám később az „Amerika-láz” elterjedt a módosabb parasztok, iparosok és kereskedők körében is.4 5 (Utóbbit Kovács Lőrinc is helyesen állapítja meg.)

Ugyancsak jól mutatja be, hogy Trianon után politikai, világnézeti és egzisztenciális okokból vándoroltak ki, részben a polgári értelmiség (ügyvédek, orvosok, tudósok, mérnökök) és a művészek soraiból. A magyarországi zsidóság kis hányada - az 1930-as évek nemzetközi migrációs mélypontja után, főként az 1938-as törvények következtében -, valamint az utódállamok magyar földművesei, városi értelmiségiek és izraelita vallású- ak emigráltak főként Kanadába és Latin-Amerikába.s Ugyanakkor fontosnak tartom ennek a két hullámnak - a gazdasági „kitántorgóknak” és a menekülteknek - a szétválasztását, hiszen társadalmi hátterük, a szülőföldjük elhagyásának okai mások, és a letelepedési célterületek is különböznek. Itt jegyzem meg, hogy a kötet alcímében - Gondolatok a református egyház szolgálatáról az emigrációban - az emigráció helyett a diaszpóra szó használata szerencsésebb lett volna. Ugyanis annak ellenére, hogy az „emigrál” általánosan vándorlást, kivándorlást, kiköltözést, külföldre települést jelent, így a bármely okból történő elvándorlásra vonatkozik. Ám a fogalmat szűkén értelmezve az emigránsok politikai vagy vallási üldöztetés okán hagyják el hazájukat, mennek önként száműzetésbe. Tehát ez mindig kényszer alatt történik. Az angol nyelvterület irodalma az emigráció fogalom helyett a „refugee”, vagyis menekült kifejezést használja azokra, akik politikai meggyőződésből, üldöztetés vagy megtorlás elől hagyják el hazájukat. A „diaszpóra” szétszóratást jelent, amely - értelmezésemben - a leszármazottakat is magában foglalja.6

A szerző bemutatja a II. világháború után emigráltak, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően menekültek jellemzőit, továbbá az 1960-as évektől a rendszerváltásokig és a napjainkban zajló kivándorlások sajátosságait. Kitekintő megjegyzéseket tesz a Franciaországba, Hollandiába, Angliába, Svédországba és Németországba, valamint Dél-Afrikába irányuló kivándorlással kapcsolatban is.

Részletesen tárgyalja az Észak-Amerikai Református Egyház születését, a templomépítések korszakát és az Ausztráliai Magyar Református Egyház létrejöttét. Megállapítja, hogy Ausztráliában az „egyházalapítók nagy hangsúlyt fektettek az egyház szociális szerepvállalására, ellentétben a Magyarországon divatozó barthi igeteológiával. Lelkiségüket nagymértékben meghatározta a trianoni trauma.” Ennek minden bizonnyal az is az oka, hogy az ausztráliai magyar református gyülekezeti élet megteremtői közül többen - Antal Ferenc, Becske Lajos, Adorján Ferenc - erdélyi származásúak voltak.

Gyakorló lelkészi tapasztalataira támaszkodva fontos megállapítást tesz napjaink kivándorló fiataljairól, a 21. század társadalmáról és az egyház kapcsolatáról:

4 Uo., 37. p.

5 Uo., 47. p.

6 Uo., 26-27. p.