Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DISPUTA - Süttő Szilárd: A húsvéti Exsurge-vasárnaptól a visegrádi székesegyházig. (Eberhard Windecke magyarra ferdítve az 1384—86-os évek magyarországi eseményeiről)
A húsvéti Exsurge-vasámaptól a visegrádi székesegyházig 73 utaltunk rá, hogy a hivatkozások hiánya miatt az irodalomlista nem kapcsolódik szervesen a jegyzetekhez. Szerepel benne ugyan néhány szűkebb témát feldolgozó tanulmány, melyeknek címe többé-kevésbé leírja tartalmukat, és így a kíváncsi olvasó a szövegből vagy a jegyzetekből nyert értesülésekhez adott esetben kapcsolhat némi érdeklődésének megfelelő szak- irodalmat, de vannak terjedelmes összefoglaló művek is, amelyek esetleg elszórva és nem könnyen megtalálhatóan tartalmazzák az illető kérdésben releváns információkat. A 21 tétel egyike például a Lexikon des Mittelalters tíz kötete, amelyeket ha valaki szorgalmasan végigolvas, bizonyára megtalálja azokat a helyeket, amelyek a jelen mű egyik-másik jegyzetével kapcsolatosak, de a kevésbé kitartóak esetében ez nem működik. Az pedig e listából semmiképp sem derül ki, hogy a fordító-jegyzetelő az egymásnak sokszor ellentmondó munkák közül mikor melyikhez tartotta magát. Magára a két kérdéses fejezetre térve megjegyzéseinket kezdjük azzal, amivel Windecke is kezdi munkájának e részét: a ma Mátyás-templom néven emlegetett budai Nagyboldogasszony-templom tornyának leomlásával. Ezen esemény napját Windecke a következőképp adja meg: „also man zalt von gotes geburt 1300 und 84 jore an dem sondag, also man singet ,exurge1.”8 Altmann az „exurge” szóhoz lábjegyzetet illesztett, amelyben értelmezte és - hibásan, figyelmen kívül hagyva, hogy szökőévről van szó - fel is oldotta a keltezést: a húsvét előtti 8. vasárnapról van szó, amelyet február 14-e helyett 13-ára tett.« Skorka Renátánál a szöveg igy hangzik: „amikor az Úr 1384. évét írták, azon a vasárnapon, amelyen az Exsurge Dominét szokták énekelni”,10 az „Exsurge Dominét” szavakhoz fűzött jegyzet pedig összesen és szó szerint a következő: „A »Kelj fel, Uram« kezdetű keltegető ének a húsvéti szertartás része volt.”11 Csakhogy itt szó sincs húsvétról, húsvéti szertartásról, vagy éppen kel- tegetésről, bármit is értsen ez alatt Skorka Renáta, hanem a húsvét előtti 8. vasárnapot jelölte meg a szerző, a középkorban teljesen szokványos módon.12 Úgy tűnik, a fordító nem volt tisztában az „introitus missae” (misekezdet) fogalmával, vagy legalábbis a középkori keltezésekben bírt szerepével, és talán ezért is egészítette ki alaptalanul az - itt is, mint általában - magában álló „exurge” igét. Az efféle keltezések feloldása azonban nem nagy művészet, a Miskolci Egyetemen például a történelem szakos hallgatók az alapképzés (BA) első évének első felében tanulják. - Ha azonban a szerzőnek ilyesféle gyakorlatok hiányoztak is praxisából, az általa használt kritikai kiadás imént idézett jegyzete akkor is felvilágosíthatta volna, hogy a szöveg mit jelent. Windecke/Altmann. 12-13. P„= 8. Sonntag vor Ostern (1384 Febr. 13.)” - Windecke/Altmann. 13. p., 1. sz. jegyz. Windecke/Skorka. 26. p. Windecke/Skorka. 357. p., 62. sz. jegyz. Ld. Oklevéltani naptár. Brinckmeier, Grotefend és Knauz művének felhasználásával szerk.: Szentpétery Imre. H.n. [Bp.], 1912. (Reprint: Bp., 1974.) (továbbiakban: SZENTPÉ- TERY, 1912.) 15., 45. p.; SZENTPÉTERY Imre: A kronológia kézikönyve. A Chronologia [1923.] és az Oklevéltani naptár [1912.] összevont, javított és bővített kiadása, a szerző hagyatékának felhasználásával sajtó alá rend.: Gazda István. Kiég.: Érszegi Géza — Raj Tamás - Szögi László. Bp., 1985. 44. p.
