Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése 1956 után 59 tett megállapodás betartatására irányult. Még Grünvalszky Károly2'* jelentései szerint sem mutattak reakciós vagy szocializmus ellenes irányba Ordass kijelentései: „Egyházunk vezetésének eltökélt szándéka, s ettől nem hagyhatja magát eltéríteni, hogy most az esperesekkel és lelkésztársakkal együtt, közös erővel, felszabadultan rendezzük sorainkat, hogy egyházunk így normális egyensúlyi helyzetben végezhesse munkáját.”25 Szükséges tehát leszögezni, hogy a későbbiekben, a kádári megtorlást kiszolgáló egyházon belüli és kívüli véleményekkel ellentétben az evangélikus egyháznál sem beszélhetünk egyértelmű rendszerellenes szervezkedésről. Ezzel ellentétben egy olyan megújulási mozgalom kibontakozását követhetjük nyomon, amely a XX. pártkongresszus utáni politikai enyhülést kihasználva, az 1948-as egyezményre támaszkodva kívánta (újra)-szabályozni állam és egyház viszonyát, valamint az evangélikus egyház nemzetközi kapcsolatainak helyzetét. Ennek a megújulási (demokratizálódási) szándéknak és folyamatnak adott lendületet az 1956-os forradalom, melynek időszaka alatt a református egyház intézkedéseihez hasonlóan megkezdődött a rendszert kiszolgáló lelkészek eltávolítása, az Evangélikus Egyházegyetem, valamint a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetését D. Dr. Vető Lajos,* 26 és D. Dezséry László27 lemondását követően Ordass Lajos vette át. Az Evangélikus Élet nevű országos evangélikus hetilap 1956. november 4-i számában dr. Kékén András28 * Deák-téri *4 Grünvalszky Károly (1912-1996): evangélikus lelkész, egyetemes főtitkár-helyettes, majd egyetemes főtitkár. A budapest-józsefvárosi evangélikus egyházközség lelkésze. Az ÁEH iratanyaga alapján a diktatúrával kollaboráló vonalat erősítette. 2s Grünvalszky károly: A magyarországi Evangélikus Egyház törvényes rendjének helyreállítása. (Kelt 1957. augusztus 27.) - MNL. OL. XIX-A-21-c. 16. dob. 030/28. (továbbiakban: Grünvalszky, 1957.) 26 Vető Lajos (1904-1989): evangélikus lelkész, valláspszichológus, 1948 és 1956, majd 1957 és 1967 között az Északi Egyházkerület püspöke. Az „egyházi baloldal” tipikus képviselője, akit a hatalom, mint „haladó” szellemiségű egyházfit tartott számon, így Ordass Lajos ellenzékéhez tartozott. Vö.: BÖRÖCZ Enikő: Egyházfő viharban és árnyékban. Ordass Lajos evangélikus püspök szolgálata. Bp., 2012. (továbbiakban: BÖRÖCZ, 2012.) I. köt. 399-400. p. 27 Dezséry László (1914-1977): evangélikus lelkész, püspök, rádiós szerkesztő. Az úgynevezett haladó (azaz a szocializmussal szimpatizáló) protestáns egyházi személyek sorát gyarapította. 1952 és 1956 között a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Ordass rehabilitációját követően püspöki tisztéről lemondott. 1958-ban, Ordass újbóli eltávolításakor az újra felkínált püspöki tisztséget csak néhány órára tölti be, majd ismét lemond. Ezt követően az egyházi élettől eltávolodott, 1958 és 1962 között országgyűlési képviselőként, 1962 és 1966 között pedig az Országos Béketanács főtitkáraként tevékenykedett. Kiss Réka - Soós Viktor - Tabajdi Gábor: Hogyan üldözzünk egyházakat? Állambiztonsági tankönyv tartótiszteknek. Bp., 2012. (továbbiakban: Kiss-Soós-TABAJDI, 2012.) 182-183. p28 Kékén András (1909-1974): evangélikus lelkész. A teológiát Sopronban végezte, lelkészszé 1931-ben szentelték. 1941-től a fővárosi Deák-téri gyülekezet lelkésze. 1945-öt követően a kommunista diktatúra célkeresztjébe került, folyamatosan zaklatták, 1949-ben felfüggesztették állásából, rövid időre Kistarcsára internálták. Ezt követően alkalmi munkákból tartja fent magát, majd 1956. október 9-től haláláig ismét a Deák-téri lelkész. Életútja tipikusan 20. századi, a későbbiekben láthatjuk, hogy 1956-ot követően a történtek ellenére is részt vett a hivatalos egyházpolitikát kiszolgáló „békemunkában”.
