Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
60 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) gyülekezeti lelkész a Magyar Evangélikus Egyház nevében Együtt az ország népével! című vezércikkében mint a „régi végét és az új kezdetét”2^ köszöntötte a magyar szabadságharcot.30 Tehát a Magyar Evangélikus Egyházra is igaz, hogy az 1956-os forradalom eseményei felgyorsították és szilárd formába öntötték a megújulási kísérletet, de maga a jelenség és tartalmi elemei semmiképpen nem értékelhetőek pusztán a forradalom produktumaként. A szovjet tankok azonban a forradalom fegyveres vérbefojtása által, minden reményt szertefoszlatva előkészítették a terepet a Kádári-restauráció megtorló gépezetének, amely hamar kész recepttel állt elő a „protestáns reakció” megfékezésére... Reakciókezelés a kádári megtorló gépezetben. Az együttműködő vonal becsatornázása a magyar protestáns egyházi élet centrumába E fejezet célja, hogy röviden feltárja és magyarázza a magyar protestantizmus történetében azokat a tényezőket és jelenségeket, amelyeket a kádári államhatalom a protestáns reakció tárgykörébe utalt. Jelen elemzés keretein belül okvetlenül szükséges megvilágítani azt a módszertant („receptet”), amely szerint az új hatalomban is változatlanul az egyházüldözés csúcsszerveként funkcionáló Állami Egyházügyi Hivatal a „protestáns reakció” elleni harc eredményességét biztosítottnak látta. A kategorikusan ateista kádári államhatalom egyházhoz és vallásossághoz fűződő elvi álláspontjáról, hozzáállásáról általánosságban elmondható, hogy az lényegét tekintve mit sem változott a Rákosi-rendszerből jól ismert felfogáshoz képest, hanem csupán a nyílt és radikális, a fizikai megsemmisítéstől sem visszarettenő módszereket váltotta fel egy hosszútávra ható, árnyaltabb és jobban kidolgozott egyházüldözési metódussal.31 A kádári kommunista diktatúra már formálódó szakaszában fontosnak tartotta leszögezni, hogy a forradalom időszaka alatt történelmi egyházainkban lezajlott változásokat semmisnek tekinti, és a kommunista restauráció az egyházakat sem fogja elkerülni. Eklatáns példa erre az Állami Egyházügyi Hivatal32 közleménye, melyet a Népszabadság hasábjain tárt a nyilvánosság elé: „Az Állami Egyházügyi Hivatal a közvélemény tájékoztátására közli, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett szabad vallásgyakorlat alapján áll, az iskolákban továbbra is biztosítja a fakultatív hitoktatást, magára nézve kötelezőnek tartja az egyVö.: FABINYI TAMÁS: Sem magasság, sem mélység... Kékén András életregénye. Bp., 2009. 2‘> Evangélikus Élet, 1956. november 4. 3° Erről ld. bővebben: GlCZI Zsolt: Az evangélikus egyház és az 1956-os forradalom. In: Protestáns Szemle, 1. sz. 49-65. p.; BÖRÖCZ, 2012.; Ordass LAJOS: Önéletrajzi írások. Bern, 1985. 31 Vő. Kiss-Soós-Tabajdi, 2012.; Soós Viktor Attila - Szabó Csaba - Szigeti László: Egyháziildözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban. Bp., 2010. 32 Az Állami Egyházügyi Hivatalt rögtön a forradalom leverése után újjászervezték, ám az 1959. évi 25. sz. törvényerejű rendelet kiadásig a Művelődési Minisztérium szervezeti keretei között működött. Erről ld. bővebben: KÖPECZI-Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége. Bp., 2004.11-13. P-
