Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - DOKUMENTUM - Miklós Péter: Marosi Izidor 1956-ban
Marosi Izidor 1956-ban 99 tétünkre, de még a kezünk melegére is szükség van ehhez a hivatáshoz. Oda kell adnom magamat egészen.”^ A második világháború idején tábori lelkészi szolgálatot teljesített, amelynek során hadifogságot is szenvedett. Ezt követően Szentesen, illetve Hódmezővásárhelyen dolgozott, mint hitoktató. 1948-tól Szentlőrinckáta, 1956-tól Izsák, 1977-től a kecskeméti nagytemplom plébánosa volt. Szent II. János Pál pápa 1979 áprilisában nevezte ki massuliai címzetes püspökké és segédpüspökké Bánk József érsek, váci főpásztor mellé (segédpüspöki szolgálata alatt a kecskeméti lelkipásztori teendőket is ellátta). 1979. április 30-án szentelték püspökké Budapesten. Főpapi jelmondata a következő volt: „In aedificationem Corporis Christi” (Krisztus Testének építéséért). Marosi Izidor 1987 márciusától 1992. februári nyugdíjba vonulásáig - jelentős politikai és társadalmi változások közepette - állt a váci egyházmegye élén. 2003. november 14-én hunyt el a fővárosban, testét a váci székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra. Marosi Izidor 1956 szeptembere és 1977 márciusa között volt izsáki plébános. Hívei között általános tiszteletnek örvendett, s később - kecskeméti esperesplébánosként, majd püspökként - is gyakran visszatért egykori közösségébe, amely megbecsülését azzal is kifejezte, hogy Izsák önkormányzata elsőként neki adományozott díszpolgári címet (1993). A díszpolgári oklevél átvételekor a püspök a következőket mondta. „Nagy megtiszteltetés - másként születettként - izsákinak lenni. Nem kiemelt polgár akarok lenni, hanem egy az izsákiak közül.”“* Izsákon 1956. október 25-én már volt tüntetés, de a forradalom érdemleges helyi eseményei október 27-én vették kezdetüket, amikor is mintegy háromszáz fős tömeg követelte a tanácsháza vörös csillagának eltávolítását, a közintézmények Sztálin- és Lenin-képeinek levételét, valamint a szovjet csapatok távozását. A községházi vörös csillag leverése és elégetése Fekete Kálmán nevéhez fűződik (később, mint az izsáki forradalmi bizottság titkára és helyi nemzetőrség parancsnoka tevékenykedett, amiért 1957-ben három és fél év börtönre ítélték), aki estére békés demonstrációt hirdetett. Ezen fölvonulás alkalmával tértek be tüntetők a katolikus templomba, ahol a község alig két hónapja kinevezett plébánosa, Marosi Izidor is szólt hozzájuk: a hazaszeretetre és a békességre intette, s lebeszélte őket arról, hogy a templom közelében lakó kommunista iskolaigazgatót, Szabó Lajost meglincseljék. A helyi forradalmi szervek - települési és intézményi forradalmi tanácsok, nemzetőrség - megalakulása után alapvetően békésen teltek az október végi napok a településen. A szovjet csapatok november 3-ról 4-re virradó éjjel szállták meg Izsákot, s ezzel kezdetét vette a visszarendeződés és a megtorlás folyamata.s Marosi Izidor harmincöt évvel az események után a Vigíliának adott interjújában a következő szavakkal emlékezett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc izsáki eseményeire: 3 4 5 3 Uo. 4 Tetézi Lajos: Izsák város története. Izsák, 2012.174. p. 5 Uo., 95-104. p.
