Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

85

A sokat sulykolt szektavádakat ekkor azzal is kiegészítette, hogy tudomása szerint egyes vallási csoportok elraboltak fiatalokat, akiket „ismeretlen külföldi végállomásokra szállítottak”. (Mondanom sem kell, az emberrablásra semmilyen bizonyítékot nem adott, e nyilatkozat is inkább a szélsőséges szektaellenes pszichózis jegyében született.) Mindez azért is érdekes, mert még a konzervatív sajtóban is megjelent, hogy a Koreshéhez hasonló csoportnak jele sincs Magyarországon, a 60-80 új vallási közösség egyike sem mutat „militánsan agresszív jeleket”.28

A radikális kormánypárti orgánumok azonban kezdettől részt vettek a szektaellenes hisztéria gerjesztésében, a Koresh-ügy nemzetközi híreinek meglovagolásában.2’ Április elején (vagyis még a tömeges wacoi tűzhalál előtt!) Németh Géza a texasi eseményekben az erőteljesebb magyarországi hatósági fellépés lehetőségét és ösztönzőjét látta meg:

.Annak a tűzpárbajnak sincs köze a kultúrához, amit David Koresh texasi szektája folytat a rendőrséggel. Valamikor ez a közösség is egy jámbor szektaként indult. Soha sem lehet tudni, hogy egy destruktív szekta mikor válik nemzetbiztonságilag is veszélyessé, hiszen ezekben a gyülekezetekben óriási személyi kultusz dívik. [...] Épp a texasi szekta figyelmeztet minket arra, hogy nemzetbiztonsági érdekünk figyelemmel kísérni, milyen iskolákat, vállalatokat vásárolnak meg, hová fektetik be a pénzüket.”30

Hasonló általánosítások jellemezték a wacoi tragédiára közvetlenül reflektáló kormánypárti publicisztikákat is.31 A liberális kommentárok azonban ellenkezőleg, épp arra próbálták felhívni a figyelmet: „téved, aki azt hiszi, ebben a tragédiában bármiféle szerepe van a hitnek és a vallásnak”. Egyik elemzés így szólt:

„Tudnivaló, hogy szekták nálunk is vannak. Ha pedig vannak, akkor egy jogállamban be kell őket illeszteni a törvényes keretekbe. [...] Elhűlve látjuk, hogy bizonyos törvényhozó emberek az egyházi törvény módosítása címén megpróbálják közlönyben tudtul adni, hogy mi az egyház és mi nem az. Az egyháznak ennyi és ennyi tagja legyen - különben nem egyház. A következő lépésben már a gondolatokat fogják osztályba sorolni - és állami támogatásban részesíteni.”32 * 3

28 HARASZTI László: Az ácsmester fia, Dávid. In: Magyar Nemzet, 1993. április 23. 6. p.

22 Nem volt talán véletlen egy-egy, a szekták veszélyességét hirdető „leleplezés”, szakemberekkel, elmegyógyászokkal folytatott tendenciózus beszélgetés „időzítése” sem. Ld. pl: VÁCZI GÁBOR: Szeretet félelemből. In: Új Magyarország, 1993. március 23.12. p.; UŐ: Szektabűvölők. In: Uo., 1993. április 20.12. p.

3° NÉMETH Géza: Hitmaffiák Magyarországon. In: Új Magyarország, 1993. április 6.12. p. (Váczi Gábor riportja.)

31 Ld. pl: SESZTÁK Ágnes: Pszichopaták évadja. In: Pesti Hírlap, Pesti Hírlap, 1993. április 22. 9. p. (A „szektások” és a „történelmi” egyházak között utóbbiak nyitottságát, toleranciáját, előbbiek beszűkült személyiségét hangsúlyozta, a szokásos szektavádak - anyagiasság, családellenesség stb. - mellett. A reformáció korai történelme ismeretében különösen érdekes, hogy például így érvelt: józan ésszel elképzelhetetlen, hogy egy római katolikus nem áll szóba egy reformátussal”.)

32 Fodor György: Ez itt Texas. In: Magyar Hírlap, 1993. április 23. 7. p.