Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
84 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) „Tisztelt Országgyűlés! 1568-ban a tordai országgyűlés, tudtunkkal és a világ történettudománya, egyháztörténete - de azt kell mondanom: a szabadságjogokért vívott küzdelem története szerint is - elsőként mondotta ki törvényhozó testületként a vallás- és lelkiismereti szabadságot azzal, hogy követelményként állította fel a szabad vallásgyakorlatot, eltiltva minden földi hatóságot az egymástól különböző felekezetek bármelyikének üldözésétől.”^ A wacoi dráma híre jelentősen felerősítette a szektaellenes politikai hangulatot. Megjegyzem, április 19., vagyis a Koresh-hívek tömeges tűzhalála után a világon sok helyen kibontakozott kisebb-nagyobb vita arról, hogy az állam milyen vallási közösségeket tűrjön meg, és mikor lépjen fel a hatalom azokkal szemben. (Ahogy például az Egyesült Államokban egy nagyobb iskolai lövöldözés után a fegyvertartással kapcsolatos viták is mindig felforrósodnak.) így volt ez nemcsak az USA-ban, hanem különösen Nagy-Britanniában is (a Koresh-csoport áldozatai között britek is voltak), ahol 500-ra becsülték a wacoihoz hasonló létszámú és hasonlóan messianisztikus, zárkózott közösségek számát. Mind itt, mind Amerikában azonban lényegében fel sem merült, hogy Waco után állami korlátozást vezessenek be az egyházakkal kapcsolatosan. Az ABC televízió friss felmérése szerint az amerikaiak 72 %-a szimpatizált az FBI akciójával, a CNN szerint pedig a megkérdezettek 93 %-a Koresht tette felelőssé a tragédiáért. Mindehhez hozzá kell venni, hogy az amerikaiak többsége akkor is viszolygott a zárkózott életmódú közösségektől, mégis a vallásszabadság természetes velejárójának tekintették és tekintik a jelenséget, a veszélyek elleni védekezést pedig a nyomozó hatóságoktól és nem a vallásügyi szabályozástól várták. Franciaországban a Le Nouvel Observateur szalagcímben tette fel a sokakat foglalkoztató kérdést: „Előfordulhat nálunk is?” Egy francia parlamenti képviselő azonban leszögezte, hogy semmiképp nem kell új vallásügyi törvény, a társadalomra igazán veszélyes, militáns csoportokat ugyanis még fokozott pénzügyi ellenőrzéssel sem lehet megtörni, ráadásul e gondolkodással csak a Koreshhez hasonló radikálisok mártíromságát segítenék elő.* 26 Magyarországon azonban pont ellentétes érvek hangzottak el a parlamentben és a kormánypárti sajtóban is. Németh Géza önigazolásként nyilatkozott Wacoról: ,Az amerikai wacói szektatragédia arra figyelmeztet, hogy a magyar hatóságoknak is szigorúbban kell fellépniük a hazánkban jelenleg még hivatalosan bejegyzett szektákkal szemben. Hiszen nem mind arany, ami amerikai. [...] Ha nem akarunk hasonló eseteket, ha nem akarjuk, hogy a sötét, családellenes csoportok az ifjúságot tévutakra vezessék, akkor még időben meg kell állítani ezek törekvését. Ez nem pártpolitikai, hanem össztársadalmi kérdés.”27 “s Ld. 19. sz. jegyz. 26 Magyar Hírlap, 1993. április 21. 2. p.; Nemzetközi kitekintő: Szekták. In: Magyar Nemzet, 1993. május 5.12. p. 22 Nem mind arany, ami amerikai. In: Magyar Nemzet, 1993. április 22.4. p.
