Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április 83 Németh Géza elkötelezettségére jellemző, hogy melegen támogatta az egyházügyi törvény ilyen értelmű szigorítását, még akkor is, ha annak következtében az általa alapított és vezetett ún. Erdélyi Gyülekezet is megszűnt volna.22 23 24 Még a kritizált „kultuszok” teljes betiltásával sem elégedett volna meg, további szigorításokat követelt, például a „Magyarországon nem honos, Amerikából idekeveredett kultuszok bűnügyi előéletével” kapcsolatosan. Radikalizmusára jellemző lehet, hogy a kritizált közösségeket nemcsak egyházként, hanem társadalmi egyesületként sem tudta elfogadni, feloszlatásukat és hatósági üldözésüket még a jogi keretek szándékolt megváltoztatását követő időszakra vonatkozóan is szorgalmazta. A lelkész egyébként úgy vélte, hogy a törvénymódosítás által megszűnne a vallásszabadsággal és a pénzügyi kedvezményekkel (adómentességgel) való visszaélés lehetősége. A történelmi egyházak pénzügyekhez való viszonyulását firtató kérdésre jellemző, kitérő választ adott: „Nem mondom, háborgott a protestáns lelkem, amikor megláttam Vatikánban a Banco Sancto Spiritot. De ez mégsem jelenti azt, hogy ne kellene fellépni a vallási agresszió ellen, akár az egyházi hierarchiából, akár az amerikai szubkultúrából ered.” A Koresh-ügy áthallásaira utal, hogy megismételte a németországi krisnások fegyverrejtegetésével kapcsolatos vélekedését, valamint kritizálta a „legintoleránsabb” csoportokat is védő liberális sajtót. Más alkalommal Németh Géza a „dokumentált arányosság” elvét hangoztatva követelte, hogy az önkormányzatok még bérlet formájában se adjanak lehetőséget a kis létszámú csoportoknak „a lakosság vallási értékrendjével ellentétes propagandájára”, s ugyanígy tartotta indokolatlannak a kisegyházak bármilyen közéleti tevékenységét, például a börtönlelkészi szolgálat, média stb. területein.23 (Az érvelésében használt többségi elvet aszerint számolta, hogy a „történelmi” egyházak tagságát valamennyi megkeresztelt számával azonosította.) Maguk a „történelmi” egyházak igyekeztek úgy tenni, mintha semmi közük vagy érdekük nem fogalmazódna meg a tervezett törvényjavaslattal kapcsolatosan, pedig - a beterjesztők szándéka szerint - egyértelműen a katolikus, a református és az evangélikus egyházakat kívánta megóvni a felekezeti „konkurenciától”, biztosítani számukra bizonyos társadalmi és közéleti privilégiumokat.24 Azt már akár viccesnek is tekinthető kitérőként említem, hogy ugyanezen az ülésnapon a törvényjavaslat benyújtása előtt Szabad György házelnök megemlékezett az 1568. évi erdélyi országgyűlés határozatáról, mely elsőként mondta ki a vallásszabadságjogát Európában: 22 NÉMETH Géza: Az Erdélyi Gyülekezet is eltűnhet. In: Magyar Hírlap, 1993. március 24- 5- p. (Gyémánt Mariann riportja) 23 NÉMETH Géza: Vallásszabadság és demokrácia. In: Pesti Hírlap, 1993. április 24. 6. p. 24 Ld. pl.: Gyémánt Mariann: A történelmi egyházak mossák kezeiket. In: Magyar Hírlap, 1993. április 14. 5. p. A módosítás azonban nemcsak az újabb keletű vallási mozgalmakat érintette, hanem fenyegető árnyékot vetett a régebb óta működő protestáns kisegyházakra (metodisták, pünkösdiek, adventisták stb.) is, amint ezt Szilvási József, az adventista egyház országos titkára is kifejtette: Nincs vége a szektavitának. In: Népszabadság, 1993. április 20. 10. p. (Czene Gábor riportja) A szintén adventista Szigeti Jenő egy konferencia összehívásával próbálta a törvénymódosítást ellenző érveket összehangolni. Ld.: Új Magyarország, 1993. április 23.6. p.
