Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

82

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

tív jelenségek elszaporodását, és különösen a jövőt illetően tág teret enged nemkívánatos folyamatoknak.”

Mindezt az egyik előterjesztő, Salamon László (abból kiindulva, hogy „az egyház a vallási közösségek legrangosabb formája”20) a parlamentben így indokolta:

„Ezek az aggasztó jelenségek a sajtó híradásaiból az egész közvélemény előtt ismertek. Több ízben előfordult az utóbbi időben, hogy különböző csoportok, melyek magukat vallási közösségként definiálják, olyan - úgymond - tanítások jegyében lépnek fel, melyek az általánosan elfogadott erkölcsöket sértik. így tért nyertek a szülői tiszteletet tagadó, a kötelességtudat ellen fellépő, az értelmes életviteltől eltántorító közösségek, melyek különösen a még lelki és testi fejlődésben levő tizenéves fiatalok megnyerésére fejtenek ki olykor eredményes, személyiséget átformáló, szuggesztív hatást. [...] Ezektől teljesen eltérő jellegű, de ugyancsak komoly az a veszély, hogy a vallásgyakorlás szabadságának ürügye alatt bizonyos csoportok abból a célból ölthetik magukra a vallás és az egyház mezét, hogy ezáltal a közteherviselés alól magukat kivonják. A probléma tehát összetett, a fenyegetett értékek többfélék. Veszély fenyegeti a világra fogékony, még formálódó fiatalokat, veszély fenyegeti az egészséges társadalmi értékeket, károk fenyegetik a társadalom egésze sérelmére az államháztartást, és végül, de nem utolsósorban veszély fenyegeti általában a vallási értékek és közöttük a keresztény értékek megbecsültségét, méltóságát, presztízsét.”

Nem nehéz a szövegben Németh Géza szektaellenes érveire, a Segítő Barát propagandájának lecsapódására ráismerni (Némethet egyébként nyíltan a szektaellenes törvény szellemi atyjának tekintették, bár ő maga ezt cáfolni próbálta.21).

Úgy gondolom, különösebb részletezés nélkül megállapítható, hogy a „szektákkal” szembeni megalapozatlan és általános hisztériakeltés mögött egyértelműen a vallásszabadság korlátozásáról, a politikai jobboldalnak kedves történelmi egyházak társadalmi pozícióinak biztosításáról volt szó. Ahogy ezt például Fodor Gábor liberális képviselő kifejtette, amikor arról beszélt, hogy a törvényt nem fogadja majd el az országgyűlés, mivel ún. kétharmados jogszabályról volt szó, és azt az ellenzék egységesen elutasította. Ha mégis ilyen jellegű törvényt alkotna a parlament - mondta, akkor „egyszerűen összeomlana a vallás- és lelkiismereti szabadság épülete Magyarországon. Ennek következménye pedig az eszkalálódás lenne.” (A parlamenti képviselőknek végül több mint a fele, de kevesebb, mint kétharmada támogatta az előteijesztést, vagyis nem lett belőle jogszabály. Az egyházak jogállásáról csak 2010 után született új törvény.)

20 Napirenden a szekták. In: Pesti Hírlap, 1993. március 27. 4. p.

21 NÉMETH Géza: Egy antiklerikális lelkész. In: Magyar Hírlap, 1993. szeptember 9. 10. p. (R.Székely Julianna riportja) Ugyanitt arról is beszélt, hogy egyformán veszélyesnek tartja „a főpapi-klerikális-uralkodó egyházi intoleranciát” és „a szektás agressziót”. A krisnásokkal szemben elvesztett perét pedig csak „félidei eredménynek” minősítette, bár később nem tudott hasonló módon „visszavágni” a közösségnek.