Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április 75 Magyarországon a wacoi ostrom idején hónapok óta tartó szektavita „tematizálta” a közéletet. Az 1989-90-es rendszerváltás után ugyanis nagyon sokszor felvetődött a bejegyzett egyházak számának korlátozása, a társadalomra és az országra úgymond „veszélyes” tevékenységet folytató kisegyházak, vallási közösségek betiltásának igénye. Mint tudjuk, az első szabad választások nyomán 1990 májusában konzervatív pártkoalíció alakított kormányt a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt részvételével, mely alapvetően kétpólusú ellenzékkel vívta közéleti csatáit (Az ellenzék fő erejét adó liberálisokat két párt, az SZDSZ és a FIDESZ, a másik pólust jelentő szocialista baloldalt az MSZP testesítette meg.). A kormány és ellenzéke között számos kérdésben éles szembenállás alakult ki, melyet a konkrét közéleti kérdések mellett ideológiai alapú különbségek, eltérő társadalompolitikai felfogások és értékorientáció jellemzett. A belpolitikai konfliktusokat már akkor is sarkos, olykor kirekesztő megfogalmazások kísérték. A rendszerváltáskor szabaddá váló sajtó révén ezek a viták rendkívüli érzelmi töltetet is kaptak (Megjegyzem, maga a sajtó is e virtuális küzdelem egyik hadszínterét jelentették, elég, ha csak az ún. „médiaháború” ma már részben történeti, részben nagyon is aktuálpolitikai áthallásokkal terhes viszonyaira utalok.). E szembenállásban az egyházpolitika csak egyik, bár nagyon is sajátos terepet jelentett. Az 1989-90-es magyarországi rendszerváltás egyik sajátossága volt, hogy - ellentétben más kelet-európai államokkal - annak folyamatában a nagy, történelmi egyházak nem játszottak számottevő szerepet.* 4 Nem számítottak korábban a kommunista rendszerrel szembeni ellenzék intézményeinek sem. A rendszerváltás idején az egyházi vezetők csak nehezen tudtak lépést tartani az eseményekkel, a vallásszabadság és egy demokratikus alapú állam-egyház viszony megteremtése iránti követelések sem az ő köreikben fogalmazódtak meg először. A demokratikus jogállamnak megfelelő új vallásügyi törvény 1990 januárjában, vagyis még a szabad választások előtt született. Az 1990. évi IV. törvény meglehetősen liberális szabályozást testesített meg, melynek egyik legismertebb vonása kezdettől az volt, hogy nemcsak széles körben biztosította a vallás szabad gyakorlásának jogát, a látszatát is kerülni igyekezett az egyházak állami felügyeletének, ellenőrzésének, az egyházi ügyekbe való beavatkozásnak, lényegében csak formai feltételeket szabott új vallási közösségek egyházként való jogi (különösen Janet Reno igazságügy-miniszter) felelősségét számos vizsgáló bizottság firtatta, a sajtó érdeklődését két évtized alatt számos alkalommal váltották ki egyes előkerülő dokumentumok, új szempontok felvetődése. Vö. pl.: Szabadok az USA-ban. A pénz nevében. In: HVG, 1999. 26. sz. 45-46. p.; Elekes Éva: Ki felel a szektatagok haláláért? In: Népszava, 1999. szeptember 8. 9. p.; MIKLÓS GÁBOR: Waco, Texas. In: Népszabadság, 1999. szeptember 19. 7. p. Stb. A Koresh-ügy hazai jobboldali sajtóban való bemutatására például: Lacayo, Richard: A bűnös Jézus. Koresh szektája Texasban. In: Heti Kis Újság, 1993. május 21. 16. p.; FÜZESSY TIBOR: USA - A terror állama. In: Hunnia Füzetek, 1995. 9. sz. 62-64. P4 Az egyházpolitikai átmenetről többek között: Fazekas Csaba: Az Országos Vallásügyi Tanács, 1989-1990. Bp., 2011.; Soós VIKTOR Attila: Hivatalból titkárság. Az egyházak feletti állami ellenőrzés átalakítása 1988-1990 között. In: Levéltári Közlemények, 2011.1. sz. 101-118. p. Stb.
