Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése 1956 után 69 halaszhatatlan kötelezettsége” mellett.6» Az egyházi béketevékenység általános, nagy területei lényegében 1989-ig változatlanok maradtak. Ezekről az Országos Béketanács Evangélikus Bizottságának 1958. január 3-i ülésén figyelemreméltó lista készült: „A katonai tömbök felszámolása, az atomfegyverekkel való kísérletezés megszüntetése, a nukleáris arzenál leszerelése, az atomenergia békés célokra való felhasználása, a colomboi béke-világgyűlés határozatainak támogatása és a kommunista pártok béke-kiáltványainak támogatása.”69 70 1958-ban a hazai történelmi protestáns egyházak azonnal csatlakoztak a keleti blokk protestantizmusát tömörítő Keresztyén Békekonferencia nevű szervezethez, amely fennállása és működése során hatékonyan javított a szocialista tábor, és benne a Kádár-rendszer egyházpolitikai optikáján.71 Mindezek mellett a későbbiekben mind a hazai református, mind pedig az evangélikus egyház megőrizte tagságát a nem szocialista irányítás alatt álló protestáns nemzetközi szervezetekben, ahol tagságukkal járó lehetőségeiket jórészt a szocialista tábor és a Magyar Népköztársaság egyházpolitikai modelljének védelmére használták fel, ami együtt járt az állam egyházpolitikai szándékait megjelenítő béketeológia népszerűsítésével is. Lényegében a Grünvalszky Károly evangélikus lelkész nevéhez fűzhető programiratban 1957-ben megfogalmazott irányelv képviselete jellemezte a nemzetközi egyházi és politikai térben egzisztáló magyar protestantizmust: „A Lutheránus Világszövetségben, és az Egyházak Világtanácsában mindig kötelességünk bizonyságot tenni egyházi életünk valóságáról, s e közben megvallani hazaszeretetünket a Magyar Népköztársasághoz való hűségben. S ennek a bizonyságtételnek és vallomásnak sohasem szabad bizonytalan hangon elhangzania. Ezért szükséges, hogy egy jól átgondolt, az egészre és a részletekre, az egyházi életre és a teológiai, hitbeli kérdésekre, valamint a politikai helyzetre és problémákra egyaránt kiterjedő tervet dolgozzunk ki, amely ezt az exportot hibamentessé teszi.”72 69 Reformátusok Lapja, 1957. július 7. 7° Evangélikus Élet, 1958. január 5. 71 Erről ld. bővebben: Roer, INGO: A Keresztyén Békekonferencia. Bp., 1976.; Feljegyzések a Keresztyén Békekonferenciáról, 1958. - MNL. OL. XIX-A-21-c. 102. dob. 80./1. 72 MNL. OL. XIX-A-21-C. 16. dob. 030/28.
