Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
6 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) sen engedni főpapi jogaiból, és tényleges befolyást engedni laikusok, plébánosok és káplánok számára az egyházban. A legtöbb püspök tehát az autonómiát legfeljebb az állammal szembeni autonómia formájában igényelte, ám az egyházon belül már nem óhajtott valóságos önkormányzatot.13 Onnantól, hogy Eötvös kezdeményezte a katolikus egyházi autonómia megszervezését, a közvélemény figyelme és az egyházpolitikai reformok polémiája javában az autonómiamozgalomra összpontosult. Nem meglepő tehát, hogy szinte valamennyi egyházkritikai röp- és vitairat szerzője megszövegezte véleményét az autonómia ügyében. Haladás és felvilágosodás Lényegében az összes iromány szerzője a haladás pártján pozícionálta magát, programjával tehát a jövő útjait óhajtotta egyengetni - szemben a katolikus egyházzal, amely minden szöveg interpretációjában a múltat képviselte, és gátolni próbálta a társadalom előrehaladását. Toldy István megjegyezte, hogy „a mostani római egyház ólomsúlyként nehezedik minden haladásra”, ám a haladás véleménye szerint feltartóztathatatlan, figyelmeztette tehát az „ultramontán” papságot: „a korszellem pálcát tört önök felett”.14 * Nem csupán az egyház állami-társadalmi státuszát, esetleg belső szervezetét kérdőjelezhette meg a „korszellem” az egyházkritikai irodalomban. A képzett tudós és teológus Hatala Péter szerint például az egyház dogmái felett is eljárt az idő, merthogy a régi hit számos tételét megcáfolta a tudományok fejlődése, az ész, elengedhetetlen tehát a vallás reformja is. Hiába tehát, hogy „a hierarchia, dogmáival uralkodni kívánt az ész, a tudomány felett”.^ A váci egyházmegye „magánzó” papja, Bezerédj Sándor Reformeszmék c. vitairatát a „szabadság és felvilágosodás hívei számára” ajánlotta, ám zászlajára írta a felvilágosodás jelszavát a többi szöveg szerzője is. A felvilágosodás fogalma itt tágabb értelemben egy olyan folyamatot jelölt, amely az ész, az emberi műveltség — és persze a szabadságvágy - térnyerését, egyúttal a dogmatizmus, a babonás és bigott vallásosság térvesztését eredményezi a társadalomban. Jóllehet a legtöbb szöveg szerzője a felvilágosodást általánosabb értelemben használta, minthogy a szó az újkor egyes szellemi mozgalmaira utaljon, a gondolatiság, amelyet a fogalom rejtett, lényegében mégis a „fény századából” eredt. (Nem mellesleg éppen a 18. századi felvilágosodott irodalom helyezte először ennyire erőteljesen szembe a haladás ügyét a retrográd egyházzal.16) Az oppozíciót, a sötétséget természetesen mindig az egyház képviselte: „Róma a sötétségben keres 13 Az autonómiamozgalomhoz Id. SARNYAI CSABA MÁTÉ: A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig. In: Századvég, 2001. 21. sz. 85-101. p. (továbbiakban: Sarnyai, 2001.) 14 TOLDY ISTVÁN: Elmélkedések az egyházreformról. Lipcse, 1868. (továbbiakban: Tol- dy, 1868.) 222., 244. p. - Toldy antiklerikális irodalmi munkásságáról Id.: Gutter József: Egy elfelejtett antiklerikális publicista nyomában. Toldy István emlékezete. In: Világosság, 1970.1. sz. 52-55. p. 13 Hatala Péter: Az én hitvallásom. Bp., 1875. (továbbiakban: Hatala, 1875.11-2,173. p. 16 Emberek és istenek. Szöveggyűjtemény az ateista és antiklerikális irodalomból. Vál.: Kanizsai-Nagy Antal — Lengyel Dénes. Bev.: Lukács József. Bp., 1966. (továbbiakban: Kanizsai-Nagy-LENGYEL, 1966.) 23. p. - Lukács József bevezető fejezete.
