Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-tól 1895-ig 7 menedéket. Tennie kell, mert nincs nagyobb ellensége a világosságnál”1? - fogalmazott Kóródy Sándor Barátfülek c. röpiratsorozatában, amelyet Pap- ramorgó álnéven publikált. Toldy még a században több helyen fellelhető bagoly-toposszal is operált: interpretációjában például a kolostorok olyan „bagolyfészkek, melyekben ma is a középkor szelleme huhog”.* 18 A fiatal Gárdonyi Géza anonim, a polgári házasság mellett állást foglaló röpiratá- ban „világossággal meglepett denevérfészek” módjára zúdul fel a papság a polgári házasság ellen, és szintúgy denevér módjára kényszerül visszahúzódni a fény, a haladás elől.1« A pápaság persze a 19. században maga is táplálhatta az egyházzal elégedetlen csoportok hasonló meggyőződését, hiszen Róma a század elejétől határozottan az ancien régime pártján állt, és erőteljesen bírálta Európa polgári fejlődésért és szabadságért harcoló mozgalmait. IX. Pius pápa 1864-es Syllabusa például az állam és az egyház elválasztásával, a polgári házassággal, a sajtó-, a szólás- vagy éppen a vallásszabadsággal szemben egyaránt állást foglalt, és tagadta, hogy „a római pápának lehet, sőt kell az előhaladással, a liberalismussal és az új civilisatióval kiegyezkednie és ahhoz alkalmazkodnia”.20 Simonyi Iván vitairatában tett megjegyzése jól példázhatja a pápai állásfoglalások egyidejű interpretációját: „Csudálkozva szemlélte a világ, mint helyezték ép a legutolsó pápák encyklikájokban az egyházat a legélesebb ellentétbe mindazzal, a mi összes jelenünket és jövőnket képezi”.21 Természetesen össztűz zúdult a pápai csalhatatlanság dogmájára is, amely úgyszintén érvül szolgálhatott a pápaság retrográd politikájára. A zsinat idején tevékeny Kóródy a dogmáról döntő egyházi gyűlés tevékenységét úgy interpretálta, hogy a „zsinat püspökei a pápa kolompossága alatt körülállják a modern civilisátió nagyszerű palotáját, s vásott utcagyerkőcök módjára sárral dobálják be annak falait”.22 * Megjegyezhető, hogy a „modern civilisátió” (polgárosodás) és persze a „korszellem” aposztrofálása általánosságban jellemezte a 19. századi liberálisok érvelésmódját, ahogy persze a haladás gondolata is.23 Szintúgy a liberalizmus - felvilágosodásban gyökerező - sajátossága a természetes jogok rendszeres citálása is, ami a vizsgált szövegvilágban a történeti jog kritikájával járt együtt. Jó példa lehet itt Toldy megjegyzése: „Az ócskaság nem ‘7 PAPRAMORGÓ [KÓRÓDY SÁNDOR]: Antiklerikális okoskodások a kath. congressusi komédia, a felekezeti iskolák, a papság népámítási törekvései és egyéb szent dolgok felett. Bp. 1870. (Barátfiilek, I. füzet) (továbbiakban: KÓRÓDY, 1870/a.) 97. p. - Az antiklerikális Kóródy munkásságáról ld.: VÁRKONYI ANDRÁS: Az elfelejtett „papramor- gó”. In: Világosság, 1962. 7-8. sz. 92-96. p. 18 Toldy, 1868.183. p. 18 [GÁRDONYI Géza]: Hallgassanak a papok! Miért prédikálnak a r. kath. papok a polgári házasság ellen? Bp., 1894. (továbbiakban: Gárdonyi, 1894.) 3. p. 20 A Syllabus magyar fordítását ld.: FÜSSY Tamás: IX. Pius pápasága. III. Bp., 1880. 518-545. p. (továbbiakban: FÜSSY, 1880.) 21 Simonyi Iván: Állam és egyház. Bp., 1874. (továbbiakban: Simonyi, 1874.) 16. p. 22 Papramorgó [Kóródy Sándor]: Szent elmélkedések a papság vérszomja, az inquisitio gaztettei, az új syllabus káromkodásai és a zsinat egyéb botrányai felett. Bp., 1870. (továbbiakban: KÓRÓDY, 1870/c.) 6. p. 28 TakáTS, 2007. 27-29. p.
