Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
A „reakció” letörése és a2 együttműködő vonal újjászervezése 1956 után 63 iban élt) olyan kiteijedt nyugati kapcsolatrendszerrel rendelkezett, amely az evangélikus püspök elmozdítása esetén kínosan érinthette volna a nemzetközi politikai térben súlyos legitimációs problémákkal küszködő Kádárkormányt. Ordass Lajos tekintetében érdemes megvizsgálni a forradalom utáni egyházpolitikai „rendezés” kérdésében evangélikus lelkészek, teológusok, egyházi vezetők által az ÁEH-nak írt „helyzetelemző” tanulmányokat, beadványokat. Azon túl, hogy ezek közül szinte mindegyiket a megfélemlítés vagy a jól ismert igazodási kényszer hatotta át, rendszeresen felbukkan Ordass hazai tevékenysége és a nyugati „reakciós körök” érdekeinek összekapcsolása. Jó példa erre a Vető Lajos püspöktől származó Egyházunkról van szó! című, keltezetlen (vélhetően 1957 elején írt) helyzetértékelő Ordass Lajosra vonatkozó néhány megállapítása: „Vegye észre Ordass Lajos, hogy értékes, de politikailag naiv személy, egyházszeretetét, mély keresztény hitét a nyugati reakció csúnyán kihasználjad2 [...] Nem sokban állna, hogy Ordass Lajos püspöki és egyházi szolgálatában félreállítassék. Lund-Quist és társai mindent elkövetnek, hogy börtönbe juttassák és mártírrá tegyék. Ez azonban csak a külföldi reakció malmára hajtaná a vizet,- oka lenne arra, hogy még erősseben izgasson államunk ellen.”« Logikailag felmerülhet, hogy Ordassra még egyházának együttműködő vonala is a diktatúrával szemben álló utolsó bástyaként tekintett, akiknek elmozdítása az egyházi autonómia totális felszámolásával jelent egyet. Vető Lajos esetében azonban ilyenről nem beszélhetünk, hiszen ő már Ordass 1956-os rehabilitációja idején is egyértelműen ellenezte, hogy püspöki feladatát visszakapja. Az utolsó egyházon belüli próbálkozás Ordass megmentésére Kékén Andrástól és Kosa Páltól származott, akik 1958 márciusában Tervezet a Magyarországi Evangélikus Egyház további békés szolgálatának biztosítására című dolgozatukban igyekeztek egyfajta „modus vivendit” elérni, mely Ordass püspökségének állami elismerését is tartalmazta, javaslataikat azonban az AEH érdemi indoklás nélkül elutasította.42 43 44 Ordass Lajos meggyengítésének első állomása volt, hogy Vető Lajos, aki 1957. december 3-án az 1956. október 23. előtti állapotok visszaállításának megfelelően az Északi Egyházkerület püspöki székét újra elfoglalta, majd rangidős püspökként 1957. december 23-án az Evangélikus Egyházegyetem 42 Ordass Lajos püspök részt vett az 1957. augusztus 15. és 25. között Minneapolisban rendezett Evangélikus Világgyűlésen. Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy ő tartotta a világgyűlés megnyitó istentiszteletét. Kékén ANDRÁS: A III. Evangélikus Világgyűlésről. In: Evangélikus Élet, 1957. szeptember 8. 43 Vető LAJOS: Egyházunkról van szó! - MNL. OL. XIX-A-21-c. 16. dob. 030/26. 22. p. 44 A javaslat lényege az volt, hogy az ÁEH az egyház szempontjait is figyelembe véve nem Grnák Károly miniszteri biztoson, hanem az úgynevezett egyeztető bizottságon keresztül rendezi az állam és egyház között felmerülő problémákat, vitás kérdéseket. Cserébe Ordass Lajos egyházi teendői ellátása során figyelembe veszi a szocialista egyházpolitika elvárásait. Tervezet a Magyarországi Evangélikus Egyház további békés szolgálatának biztosítására. Idézi: BöröCZ, 2012. 490-493. p.
