Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
64 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) vezetését is visszaszerezte.« Végül Ordass püspök hivatalos „eltávolítására” hosszú huzavona után, 1958. június 24-én, a Déli Evangélikus Egyházkerület tanácsán került sor, ahol a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 43/1958. számú határozata alapján megállapították, hogy D. Dezséry László püspök lemondása az egyházkerület püspöki tisztéről érvénytelen volt. Mivel Dezséry püspök tisztségéről még a tanácsülésen lemondott, a tanács Koren Emil fasori lelkészt, esperest bízta meg a püspökhelyettesi teendők ellátásával.45 46 A protestáns megújulási mozgalmak által elért eredmények, a reakciósnak bélyegzett egyházi vezetők visszaszorításával és eltávolításával, a hatalmat kiszolgáló „protestáns vonal” újrapozícionálásával a diktatúra legfontosabb egyházpolitikai törekvésének ágyazott meg, amely lényegében egy szoros állami kontroll alatt működő, reakciótól megtisztított, a szocialista politikai-társadalmi renddel együttműködő magyar protestantizmust jelentett. Ennek maradéktalan megvalósítása érdekében kiemelt feladat volt a kapcsolatok elmélyítése a szocialista országok protestáns egyházaival. A gyakorlati kivitelezés e tekintetben is hamar megkezdődött. 1957. március 23-án dr. J.L. Hromádka professzor, Pospisil Bohuslav, a Csehszlovákiai Protestáns Egyházak Ökumenikus Intézetének igazgatója, valamint dr. Varga Imre szlovákiai református püspök vezetésével csehszlovák egyházi delegáció érkezett Budapestre, 1957. március 24-én a Debreceni, majd március 26-án a Budapesti Református Teológiai Akadémián tartott előadást dr. J.L. Hromádka, teológiaprofesszor, a prágai Comenius Fakultás dékánja. A professzor előadásában elítélte az antikommunizmus, valamint a reakció minden formáját, és felhívta a figyelmet arra, hogy „az egyházaknak teológiailag is fel kell dolgozni az új társadalmi rend által felvetett kérdéseket”.47 A megtorló egyházpolitikának fontos eleme volt, hogy a hazai protestantizmus vezetőit olyan „testvéri” szocialista országokba küldték „tanulmányútra” ahol az egyházak döntő többségét brutális eszközökkel likvidálták, maradékaik pedig csupán totális állami kontroll alatt fejthették ki működésüket. 1957 szeptemberében Szabó József nyugalmazott evangélikus püspök vezetésével református és evangélikus delegáció látogatott a Kínai Népköztársaságba, ahol az ottani protestáns testvéregyházak életét (lényegében a kínai egyházpolitikai modellt) tanulmányozták. A delegációt Jao Csüng Wui, a Kínai Református és Evangélikus Egyházak Hazafias Bizottságának elnöke, valamint dr. K. H. Ting anglikán püspök kísérték a Kínai Népköztársaságban tett látogatásuk alatt.48 (A későbbiekben magyarországi viszontlátogatása alatt a Debreceni Református Teológiai Akadémia ünnepélyes keretek között díszdoktorává avatta dr. K. H. Ting kínai anglikán püspököt.)49 A hivatalos egy45 GRNÁK KÁROLY: A legfontosabb kulcspozíciók az evangélikus egyháznál. - MNL. OL. XIX-A-21-C. 16. dob. 030/11. (továbbiakban: GRNÁK, 1957.); Tudósítás az egyetemes presbitérium üléséről. In: Evangélikus Élet, 1958. január 5. 46 A Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácsának határozatai. In: Evangélikus Élet, 1958. június 28. 47 Reformátusok Lapja, 1957. április 7.; Az 1956-os magyarországi ellenforradalom egyházi vonatkozásai. (ÁEH tájékozató, 1958.) - MNL. OL. XIX-A-21-c. 16. dob. 030/7. 48 Uo. 4« Reformátusok Lapja, 1957. december 27-29.
