Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
62 Egyház történeti Szemle, XVII/1 (2016) badságharc heteiben hivatalából elmozdított két püspök, Péter János és Bereczky Albert lemondatásának semmisségéről és visszahelyezéséről döntöttek az egyházkerületi értekezleteké „1957. március 22.-én a Tiszántúli Egyházkerület esperesei és gondnokai Debrecenben tartottak értekezletet, s nyilatkozatban határolódtak el a Ravasz féle megújulási mozgalomtól, valamint felkérték Péter János püspököt püspöki tevékenységének újrakezdésére. Ezt az 1957. december 19.-Í közgyűlés véglegesítette volna, de Péter János betegségére való tekintettel nem vállalta a püspöki tisztséget. Utódja Doktor Bartha Tibor, akit 1958. március 27-én iktatott be tisztségébe az ünnepélyes egyházkerületi közgyűlés.”88 A Dunamelléki Egyházkerület értekezlete 1957. április 12-én: „Elítél minden olyan törekvést, amely népi demokratikus államrendünk háborgatására, felforgatására, vagy megdöntésére irányul.” Bereczky Albertet helyezi vissza a püspöki székbe. Bereczky 1957. november 14-én az egyházkerületi közgyűlésen kijelentette, hogy „a református egyház szocializmus melletti korábbi döntéseinek szellemében történő továbbhaladás mellett foglal állást”.8« Annak igazolására, hogy ez valóban így történt (azaz a református egyház az 1956. október 23. előtti állapotokat restaurálva, „a szocializmus melletti korábbi döntései szellemében” halad tovább) idézzük Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal akkori elnökét. Horváth 1957. november 14-én a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlésén állam és egyház viszonyát a következőképpen értékelte: „Az állam részéről támogatjuk az egyházat, arra törekszünk, hogy ne legyenek problémák, de ha vannak, bármilyen jellegűek is, azokat békés tárgyalások útján rendezzük. Azonban kérjük és igényeljük az egyháztól, hogy semmiféle olyan politikai akciót ne tűrjön az egyház keretein belül, amely más érdeket képvisel, mint a magyar nép érdeke. ”4° Az evangélikus egyház tekintetében a hatalom célkeresztjébe Ordass Lajos került. Az evangélikus egyház szerepe az ellenforradalomban37 * * * 41 című ÁEH-tájékoztató szerint Ordass azért veszélyes, mert reakciós magatartása és szerepe bőven túlmutat az evangélikus egyházon: „Ordass befolyása azonban jóval nagyobb. Ordass-nak kiterjedt kapcsolatai vannak a nyugati evangélikus egyházakkal. Mindszenty mellett a másvallásúak is benne látják a reakció zászlóvivőjét.” Az ÁEH helyesen ismerte fel, hogy a kommunista rendszer börtöneit megjárt Ordass püspököt a magyar társadalom Mindszenty Józsefhez hasonló keresztény tekintélypontként tartja számon. Ezen túl (mivel a világ evangélikus híveinek többsége a nyugati, plurális demokráciák országa37 A református egyház „hivatalos” vonalának legfontosabb szócsöve az Minisztertanács Sajtóosztálya által 571-SN/17. sz. a. engedélyezett Reformátusok Lapja volt. Első megjelenésére 1957. március 31-én került sor, főszerkesztője Szamosközi István lett. i8 Reformátusok Lapja, 1958. április 13. 3» Reformátusok Lapja, 1957. november 24. 4® Uo. 41 Az Evangélikus Egyház szerepe az ellenforradalomban. - MNL. OL. XIX-A-21-c. 16. dob. 030/27.
