Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - RECENZIÓK - Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején (1936-1944)
Recenziók 111 fogalmak burjánzásával kissé nehézkessé teszi a kötet ezen részét, azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztán lássuk Grősz keze nyomát az anyagi helyzet rendezésén. A kötet igazán erős oldala azonban az egyházkormányzat részletes elemzésében mutatkozik meg. A vasvár-szombathelyi székeskáptalan működésének szinte minden részletét bemutatja, az egyházmegyei kúria, valamint a területi igazgatás is alapos ismertetést kap. Az egyházkormányzat működése - és eleve az egyházmegye léte is - elképzelhetetlen lenne az „egyházmegye kovásza”, a papság nélkül. Tóth itt is nagy magabiztossággal tárja az olvasó elé a papság összetételét, anyagi helyzetét, életkori és műveltségi tagozódását, valamint a plébániahivatal működését. A szerzetesrendek működése leginkább az oktatáson érhető tetten, melyről szintén részletesen szól a szerző. Természetesen Grősz József oktatásprogramja és hitéleti szervezőképessége részletes elemzés alá került, csakúgy mint az egyházmegyében működő vallásos egyesületek és lelkiség! mozgalmak, valamint a papi utánpótlás problematikája. Az „Actio Catholica püspöke” nagyon komoly hangsúlyt fektetett az eleven egyházközségi élet megteremtésére. Lelkigyakorlatokkal és belső misz- sziókkal igyekezett a hívőket a hitük élénkebb megélésére serkenteni. Az ifjúságot a KÁLÓT, valamint a KALÁSZ tanfolyamainak megszervezésével kívánta támogatni, csatlakozott az országos Katolikus Diákotthon Mozgalomhoz, valamint a papnak készülő ifjúságot az Opus Vocationis meghonosításával segítette. A szerző továbbá üdítő frissességgel kísérletet tett arra, hogy megvizsgálja Grősz és papságának közéleti tevékenységét, hozzáállását a politikához. Figyelemre méltó ez a kezdeményezés, hiszen az a korszak, melyben Tóth az elemzést elvégezte, nem mentes a napi politikai csatározások és ebből fakadó tudománytalan feltételezések nyomán axiómaként kikiáltott ítéletektől sem. Verdiktként elmondható, hogy Tóth Krisztina kötetével letette a névjegyét a fiatal történészek asztalára, elsőként azok közül, akik egy egyházmegye 20. századi története egy periódusának részletes bemutatására vállalkoznak. Ezentúl ha történész körökben újra felvetődik a kérdés, hogy Vanyó Tihamér módszere mennyiben hasznos a 20. századi egyházmegyék történetének leírásához, Tóth Krisztina művét olvasva magabiztosan válaszolhatjuk, hogy máig használható szempontrendszert ad, ha figyelembe vesszük mellette az adott kor sajátosságait. A kötet egyaránt mutat a múltba és a jövőbe is, hiszen számos kérdést tisztáz azok közül, melyeket a korábbi történész generációk tettek fel, és előre mutat, hiszen alapköve lehet azoknak a kutatásoknak, melyek a modern kor egyházmegyéinek történetét vizsgálják.2 (ism.: Kisvarga Gábor) A kötet elektronikus változata letölthető: MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport: http://www.institutumfraknoi.hu / Kiadványok / Collectanea Studiorum et Textuum.
