Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - RECENZIÓK - Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején (1936-1944)
Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején (1936—1944). Budapest, MTA—PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport - Gondolat Kiadó, 2015. (Collectanea Studiorum et Textuum. Classis I. Vol. II.) 326 old. „A legtöbb egyházmegye 20. századi története még nincs megírva, a jelenkori egyházmegye-történet kutatás még gyerekcipőben jár.” Ezzel a nem kis súllyal rendelkező kijelentéssel kezdi a szerző az újonnan megjelent kötetét, majd hosszas gondolatfüzéren keresztül támasztja alá állítása valóságtartalmát. Ezen bevezető sorok után az olvasó joggal számít egy új és iránymutató módszertan szerint megírt munkára, mellyel a szerző a szombathelyi egyházmegye történetének egy rövid periódusa bemutatásával némileg enyhíti ezt a hiányt. Várakozásában nem kell csalódnia. Történész körökben régóta előkerülő kérdés, hogy Vanyó Tihamér generációk gondolkodását meghatározó iránymutatása1 vajon a modern történettudomány kérdéseire is válasszal szolgálhat-e. Egy biztos, Vanyó Tihamér emb- lematikus szakmaisága alapjául kell, hogy szolgáljon minden ilyen irányú kutatásnak. Nem véletlen hát, hogy Tóth Krisztina is a neves egyháztörténész munkásságát tekintette kiindulópontként, azonban egy saját módszertant kidolgozva végezte el analízisét a szombathelyi egyházmegyén. Alapjaiban kívánt szakítani a „püspökfüzér” jellegű munkákkal, és vizsgálatát nem csupán a püspökre és közvetlen környezetére, hanem az egyházmegye egészére terjesztette ki. Az analízis alapja a választott korszakba való kontextusba helyezés is. Ehhez a vizsgálathoz a szerző 14 levéltár - melyből 2 vatikáni - forrásanyagát, tömérdek sajtóanyagot, irodalmi művet mozgatott meg a szakirodalom mellett. A szerző könyve első részében vázolja fel az egyházmegye Horthy- rendszerbeli történetét. A kereteknek megfelelően részletesen ismerteti az állam és egyház bonyolult viszonyrendszerét a korban, valamint röviden felvázolja az egyházmegye földvagyonát, és statisztikai adatokkal szolgál lakói vallási, nemzetiségi összetételére. Mikes János püspökségének tárgyalása arányaiban kissé talán hosszúnak tűnhet, azonban Tóth szándékát nem a szakirodalmi összegzés vezette, hanem az apostoli adminisztrátori kinevezéshez vezető körülmények feltárása. Eddig a szakirodalomban Mikes János lemondásának körülményei nem voltak tisztázva. Csőd, egészségügyi állapot? A csődhelyzetbe betegedett bele vagy politikai nyomásra mondott le? A szerző a kérdéskör tisztázása érdekében részletes vizsgálat alá vette az egyházmegye Mikes alatti anyagi helyzetét, valamint a tőkék befektetése körül kialakult konfliktusát a káptalannal. Ennek az elemzésnek a segítségével tisztázta Mikes János lemondásának körülményeit, ráadásul kijavította a szakirodalomban eddig meglévő feltételezésekből fakadó hibát, miszerint Mikest politikai nyomásra mondatták le. Grősz József apostoli adminisztrátori kinevezése így már világos és érthető alapokon nyugszik. Grősz tehetségét és jártasságát az egyházkormányzatban már a győri egyházmegyében bizonyította. E képességeit tudta kamatoztatni akkor is, amikor 1936-ban szombathelyi apostoli adminisztrátori kinevezést kapott. E tisztségét 1939-ig viselte, amikor szombathelyi megyéspüspök lett, majd 1943-ban kalocsai érseki kinevezése mellett ismét szombathelyi apostoli adminisztrátor. A szerző a kinevezések hátterének részletes elemzését adja, amely a gazdasági VANYÓ Tihamér: Hogyan íijuk meg egy egyházmegye történetét? Pannonhalma, 1937. (Klny.: Regnum Egyháztörténeti Évkönyv, 1937.)
