Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Zentai István: Egy elfelejtett pap, Gigler Károly (1897—1965) emlékére

Egy elfelejtett pap, Gigler Károly (1897-1965) emlékére

2015 áprilisában volt Gigler Károly kanonok atya halálának 50. évfordulója. Sorsa tipikusan példázza a jellemes, a kommunizmus idején a hitükért kiállni képes papok szomorú sorsát.1

Gigler Károly szegény földműves családból származott, Esztergomban szentelték pappá 1920. június 3-án. Életútjának fontosabb állomásai: Budapesten hitoktató (1920—1934), az esztergomi papnevelő intézet tanára és lelki igazgatója (1934-1938), Esztergomban érseki titkár (1939), prímási irodaigazgató és az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója (1940-1944), esztergomi kanonok (1944-1950), érseki helynök (1950). Koholt vádakkal 1950. július 6-án letartóztatták, Kistarcsán volt börtönben (1950-1953), majd barsi főesperes (1954-től), Dunaszentpálon helyettes plébános (1958- tól). Katolikus hitoktatással foglalkozott, számos népszerű imakönyvet és modern szellemű népiskolai hittankönyvet írt és szerkesztett.

Gigler Károly kiváló tanár volt. 1934. február 22-én a budapesti Werbőczy István reálgimnázium tanári testületé rendkívüli értekezletet tartott Gigler Károly búcsúztatásáról, melyről jegyzőkönyv is készült, ebből idézünk:

„Ismert szerény lelkülete bizonyára tiltakozik az ellen, hogy itt most magasztos szavakkal dicsőítsük, de azért röviden és annál nyomatékosabban kell kifejeznünk távozása alkalmából érzett fájdalmunkat.

Gigler Károly dr iskolánknak elsőrendű fenntartó oszlopa, erőssége volt, Tizenkét éve már, hogy a legfontosabb munkának, a lélek formálásának katholikus és magyar szellemben, iskolánknak az Istentől felkent, hivatott munkása. A legmagasztosabb tannak a mestere és ezt nem szóval, hanem példájával, kitartó, angyali türelmével, jóságos szeretetével, nagyszerű tudásával végezte. Ebben a munkában egész ember volt, maradéknélküli. Lelkét vitte bele. Szerette az ifjúságot, szívesen foglalkozott vele, mert tudta, hogy a nemzet pusztító idők után az ifjúság lelkét kell újjáteremteni és a hitnek, hazának megőrizni. Hivatásszeretet, kollégák szeretete, ifjúságszeretet áradt ki minden működéséből. Nagy erkölcsi tőkéje, erős tartó oszlopa volt iskolánknak [...]

A tanítás fárasztó munkája mellett tollal is szolgálta a nevelés szent ügyét, mint a Hittantanárok lapjának szerkesztője. Kezét az ifjúság és hivatása ütőerén tartotta és e téren is előbbre vitte közös munkánknak, az ifjúságnak őszinte, vallásos és magyar szellemben való nevelését.”2

Gigler Károly tevékenyen részt vett a keleti keresztény és a nyugati katolikus egyház unióját célzó kezdeményezésekben. Az üggyel 1936-ban már a Vatikán is aktívan foglalkozott.

E sorok szerzője Gigler Károly unokaöccse. A cikk szerkesztésében közreműködött Rácz Katalin, a Rab Mária Híradó munkatársa.

Jegyzőkönyvi kivonat (Állami Werbőczy István Reálgimnázium, Budapest) 150/1934. sz. - Esztergomi Prímási Levéltár, 0625. sz.