Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba - Klestenitz Tibor: Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban. (Zichy János levele Festetics Taszilónak)
48 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) szereplő,24 vagyonánál, társadalmi súlyánál fogva kerülhetett sor arra, hogy Zichy „pénzkérő” levelével megkeresse. (Ezt erősítik a más arisztokrata családok által adományozott összegekre való, a kérés megalapozottságát erősítő hivatkozások.) Zichy nem csupán az anyagi támogatás kérését tartotta fontosnak, hanem azt is, hogy részletesen áttekintse a sajtó viszonyaiban az 1920-as évek közepére kialakult helyzetet. Saját korát a magyar lappiacot meghatározó „átmeneti” időszaknak fogta fel, amelyben kiderül, mely sajtótermék tudja anyagi stabilizációjával az olvasóközönségét megtartani, illetve közéleti befolyását erősíteni (Sorainak különös nyomatékot adott, hogy a szélső- jobboldali, radikális Szózat 1926. március 25-étől szüneteltette megjelenését, későbbi feltámasztási kísérletei sem voltak hosszú életűek, csak szeptembertől indult újra Magyar Újság címen. A liberális Világ is ebben az időszakban volt kénytelen beszüntetni a megjelentetését. Az 1919 után indult jobboldali, radikális lapok közül több is megszűnt az 1920-as évek elején.). 1926 tavaszán a sajtóban tapasztalható versenyhelyzetnek különös nyomatékot adott, hogy a frankhamisítási botrányt, az annak nyomán Magyarországot ért presztízsveszteséget a mérsékelt, illetve a jobboldali radikális körök egyaránt hajlamosak voltak az országgal, illetve a fennálló rendszerrel ellenséges érzületű (destruktív, „zsidó”) sajtó aknamunkájának tulajdonítani.2s Az önfelmentő politikai magatartás Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök egyik beszéde kapcsán vált látványossá. Fejér vármegye (egyébként éppen Prohászka püspöki beiktatásának évfordulóját ünneplő) február í-jei közgyűlésén a püspök hosszan beszélt arról, hogy „az országot nem a külső, hanem a belső ellenség teszi tönkre, azok az elemek, amelyek mindig találkoznak, ha a hazát árnyékba, a haza becsületét kockára lehet tenni”. Kategorikusan úgy vélekedett, hogy „az egész frankhamisítás kánkántánc, amelyet a zsidó sajtó provokált, a zsidó sajtó, a magyar sorsnak ez a különkiadása. [...] A zsidó sajtó szégyenletes helyzetére nem akarok sok szót fecsérelni, csak megállapítom, hogy szégyen, gyalázat, amit ír, amivel Magyarországot nem leplezi, hanem leleplezi. Borzasztó az, hogy ilyen sajtó dirigálja Magyarország közvéleményét.” Az ellenséges sajtó célja nem más - mondta —, mint elfojtani a keresztény-nemzeti irányzatot, ezért - annak ellenére, hogy voltak fenntartásai a Bethlen-kabinetet illetően — a kormányzat határozott támogatására szólított fel.24 * 26 27 Szavainak a politikai jobboldalon gyakorolt hatásaira jellemző, hogy a Szózat vezércikkében ugyanakkorának nevezte a pénzhamisítók bűnét, mint az újságírókét.2? Az ügyben a sajtópiac átrendezésére törekvő „keresztény” politika érveinek 24 1911-ben Ferenc József magyar hercegi rangra emelte, kisebb udvari posztokat töltött be, 1918-ig, illetve 1927-től a felsőház tagja volt. Elsősorban hatalmas birtokait igazgatta, híressé vált telepítéseiről, a Balaton-környék fejlesztéséről, a keszthelyi kastély építéséről, valamint a Helikon-napok hagyományának felelevenítéséről. 2s Nemzetközi zsidó rágalomszervezet Magyarország ellen. In: Szózat, 1926. január 13. 3. p.; A francia sajtó Magyarország ellen. In: Nemzeti Újság, 1926. január 28. 4. p.; Hogy ferdítette el Sauerwein Károlyi József gróf szavait? In: Nemzeti Újság, 1926. január 30. 5. p. Stb. (Különösen élesen keltek ki Vázsonyi Vilmossal szemben, aki a Neue Freie Presse hasábjain elítélte a frankhamisítókat.) 26 Megyéspüspökünk a politikai helyzetről. In: Fejérmegyei Napló, 1926. február 2.1. p. 27 A fejérmegyei vétó. In: Szózat, 1926. február 4.1. p.
