Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Debreceni Péter: Zsidókérdés a két világháború közötti Lengyelország vezető katolikus napilapjaiban

Zsidókérdés [...] Lengyelország katolikus napilapjaiban

25

térségben kifejezetten erős „chadecja-sajtó”29 30 konkurenciája állt (például Siedem Groszy vagy Polonia), néhány száz darabos példányszámban pedig külföldre is eljutott.'!0

Publicistái a zsidóság elleni harc, a szabadkőművesség elleni küzdelem szellemében írták cikkeiket. A katolikus újság - ahogy eredetileg megfogalmazták - „pártonkívüli, független információs” napilapként határozta meg magát,31 példányszámát fokozatosan növelve, mintegy 80 ooo előfizetővel rendelkezett,32 egyes források szerint 1938 végére példányszáma elérte a 300 ezret!33 34 35 Az újság terjesztésében a mintegy 8000 fővel rendelkező papi társadalom, és a több ezer kisebb-nagyobb plébánia,^ rendi intézmény fontos szerepet töltött be, a szerzetesek szerkesztésében, nyomtatásában vállaltak munkát, így csökkentve a lap kiadási költségeit.33

A laphoz erősen kötődő lengyel katolikus egyház teljesen másképpen viszonyult a zsidósághoz, mint más nemzetiségekhez, például az ukránokhoz, sokkal mélyebb forrásokból táplálkozott az antiszemitizmusuk, mint az ukrán-ellenes nézeteik.36 37 Zsidóellenes gondolkodásukról német viszonylatban is képet nyerhetünk. A Maly Dziennik szerkesztői úgy vélték, hogy a nácik egyházellenessége és a zsidóüldözések két külön forrásból táplálkoztak, a zsidóság eltávolítása a gazdasági, politikai és kulturális életből pedig nem más, mint Németország reakciója a zsidó dominanciára - ami egykor volt például Rómában vagy Spanyolországban. A vallási üldözésekkel kapcsolatban úgy látták, hogy a német politika vissza akar térni a pogányságba, a zsidóság helyzetének oka viszont a zsidó megalománia. A nürnbergi törvényeket kritika nélkül fogadta a lap, sőt az 1939-es esztendő német fenyegetésének súlyát rosszul felmérve, elutasította a lengyel-zsidó kompromisszumos közeledést, a zsidóság elleni gazdasági bojkottról történő lemondást. Maga Hlond beszédében elítélte a (fizikai) erőszakot, de a gazdasági bojkottot jóváhagyta, ahogyan a konkrét reakció is hiányzott az antiszemita fellépésekkel kapcsolatban részükről.3?

A korszak legvégére valamelyest csökkenő tendenciájú lengyel antiszemita légkörben a Maly Dziennik minden közeledő álláspontot elutasított, hangsúlyozván, hogy Lengyelországnak muszáj harcolnia a létezéséért, párhuzamosan védekezni a német és zsidó fenyegetéssel szemben. A német veszélyt nem látták reálisan. Amikor például a náci Németország Lengyel- országot a „legnagyobb európai agresszornak” deklarálta, a Maly Dziennik

29 A két világháború közötti lengyel kereszténydemokrata sajtóhoz ld.: Debreceni Péter: Kereszténydemokrácia és sajtó a II. Lengyel Köztársaságban. In: Egyháztörténeti Szemle, 2015. 2. sz. 60-86. p. (továbbiakban: DEBRECENI, 2015.)

30 A Maly Dziennik olvasótáborával területi és foglalkozás-szerkezeti megoszlást alapul véve ld.: Bánás, 1988. 89-95. P31 Paczkowski, 1980.196. p.

32 Paczkowski, 1980.196. p.

33 MODRAS, 2004. 64. p.

34 Leczyk, 2006.107. p.

35 Brzoza-Sowa, 2006.414. p.

36 Mendelsohn, Ezra: Zydzi Europy árodkowo - Wschodniej w okresie mi^dzywojennym. Warszawa, 1992, 63-64. p.

37 Modras, 2004.58. p.