Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Debreceni Péter: Zsidókérdés a két világháború közötti Lengyelország vezető katolikus napilapjaiban

Zsidókérdés [...] Lengyelország katolikus napilapjaiban

21

ukránok által lakott részeken arányuk a 10%-ot sem közelítette meg,5 vagyis a II. Lengyel Köztársaság vallási összetétele szoros összefüggésben állt a nemzetiségi megoszlással.

Politikai tekintetben magát az „Egyház nem azonosította semmilyen elismert politikai mozgalommal, ami kényelmes komfort-helyzetet teremtett neki [...] párhuzamosan több csoport igyekezett megnyerni a támogatását és bevenni a programjaikba a számukra előnyös határozatokat.” Az egyház fontosságát mutatta, hogy „egyes irányzatok számára („chadecja”, „endecja” [tehát inkább a jobboldalinak azonosítható, antikommunista és szocialista-ellenes irányzatok - D. P.] az Egyház érdekeinek támogatása egyenlőnek számított az államérdekkel.”6

Az 1921-es szabályozást követően kiemelkedett az a viharos vita után, 1925. augusztus 3-án ratifikált konkordátum, melyben garantálták az Egyház számára a jogot a saját igazságszolgáltatásra belső ügyekben, teljes szabadságot a lelkipásztori munkában, pártfogást és állami segítséget bizonyos egyházi döntések végrehajtásában, felügyeletet a vallásoktatás felett az általános és középiskolákban, birtoktulajdon sérthetetlenségét és rendelkezési jogot, valamint állami dotációt. Cserébe az állam befolyási lehetőséget kapott a legfontosabb egyházi tisztségekre és az összes püspöknek fel kellett esküdnie a lengyel állam iránti hűségre.7 A szabályozások és jogi egyezmények mellett egyes egyházi vezetők szintén kiemelkedő szerepet vállaltak az ország életében, a teljesség nélkül elég Kakowski vagy Hlond nevét feleleveniteni, továbbá jelentős szerepet játszottak a lengyel államban a nunciusok, mint például Achille Ratti, aki később XI. Pius néven lett pápa.8

A társadalmi-egyesületi életben - a politikai pártokhoz hasonlóan - jelentős szerepet töltött be az egyház, kiemelkedett például az 1920-ban alapitott Katolikus Liga, vagy az 1930-ban indított Akcja Katolicka, melyek különböző segélyszervezetekkel működtek együtt (például a Sodalicja Ma- rianska-val) és a sajtóban is érvényesült befolyásuk.

Jelentős támogatottságuknak (többek között a konkordátumban biztosított kondicióknak konzekvenciájaként járó stabil anyagi körülmények) és szerepüknek betudhatóan a korszak lengyel kulturális és szellemi életében, így a sajtóéletében is fontos szerepet töltöttek be, saját lapokkal, kiadóval, nyomdával rendelkeztek, bár a (lengyel) katolikus sajtó története korszakunkon túlmutató jelenség.9

Pl. Polesie-ben. Ld.: Roszkowski, Wojciech: Historia Polski, 1914-1990. Warszawa, 1991. 35- P- Roszkowski és más lengyel történészek adatai minimális eltéréseket mutatnak a felekezeti megoszláshoz kapcsolódó statisztikák feldolgozásában.

Bzroza-Sowa, 2006.143. p.

Uo. A konkordátumot 1925. február 10-én írták alá, a baloldali csoportok fellépése miatt kellett fél évet várni a ratifikálással. A görög katolikusokkal ugyanazon konkordátumot kötötték meg, az izraelita vallás ügye már 1919-ben szabályozásra került. Leczyk, 2006. 108. p.

Brzoza-Sowa, 2006.144. p.

A korai lengyel katolikus sajtó történetéhez Id.: Pus, Jerzy: Kosciól katolicki w Polsce. A prasa, radio i film, 1918-1939. Lublin, 2001. (továbbiakban: Pus, 2001.) 47-54. p.; a II. Lengyel Köztársaság katolikus sajtójára vonatkozóan: Lechicki, Czeslaw: Prasa kato-