Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 19 jókedvű, közlékeny és tiszteletre méltó, minden hiba nélkül.?9 Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy egy ilyen makulátlannak bemutatott ember így megalázta volna a meghasonlott papokat? Fittler Gábor és Szalay Sándor panaszos folyamodványát az 1849. szeptember t-jén tartott szentszéki ülés tárgyalta, ahol határozat született az ügyben. Az okozott botrányok miatt a két papot három hónapra minden papi funkció végzésétől felfüggesztették, emellett minden alkoholtól eltiltották őket, és elrendelték az alsó lakban elzárásukat. Büntetésük addig tartott, amíg hibáikat elismerték, és javulásukra alapos reményt nem szolgáltak. A lelki (spirituális) igazgatót megbízták, hogy heti egy alkalommal látogassa meg őket, üdvös foglalkozást adjon nekik,80 utóbbi valamilyen elmélkedésben nyilvánult meg, amit írásba foglaltak. Az ítéletben az a furcsa, hogy amikor őket büntették meg, Hosszú Márton is az ítélőmesterek között volt. A két pap panaszos folyamodványának alapos elemzéséből megmutatkozott a deficiencia „árnyoldala”, attól függetlenül, hogy a bántalmazások, az erőszakosság valóságalapja csak részben bizonyítható, számos, az intézményben kialakult konfliktusra utalnak. A cselédek viselkedése jól mutatja, hogy a meghasonlott papok elveszítették tekintélyüket, nehéz volt nekik visszaintegrálódni a papi társadalmi rétegbe, csak jóval később alkalmazták őket a lelkipásztori szolgálatra, de akkor sem javadalmas plébánosként, hanem káplánként, esetleg adminisztrátorként vagy kisegítőként. Fittler Gábor 1828 és 1830 között volt Zalaszántón káplán. Plébánosa, Galambos Ferenc így jellemezte: „Példás élete, feddhetetlen társalkodása, a lelkek megnyerésében való páratlan buzgósága, kimeríthetetlen békesség tűrése által sörkentő példa és égő szövétnek az eltévelyedett juhok keresésében.”81 A nyilatkozat róla pozitív színben tünteti fel, így kiderül, hogy botrányos tette valóban elkeseredéséből adódott, mert plébániát nem kapott. Élete utolsó éveiben 1852-től ismét Zalaszántón volt kisegítő, majd 1854. november 6-24-ig ideiglenes adminisztrátor Gyulafirátóton. 1862-ig életrajzában hiátus figyelhető meg, ekkor Szentkirályszabadján találjuk. 1865. április 17-én hunyt el Veszprémben.82 Szalay Sándor további életéről kevés adat áll rendelkezésre, ami biztos, hogy 1851-től Simonjában lakott. 1855. május 15-én halt meg Búcsúszentlászlón.8'1 Pfeiffer János hagyatéka. - VÉL. VIII. 31. 8. dob. A fenti jellemzések nem kerültek be a papi névtárba. Vő. PFEIFFER, 1987.121. p. Szentszéki ülés jegyzőkönyv. Veszprém, 1849. szeptember 1. - VÉL. 1.1. 41a. 431/1849. Pfeiffer, 1987.408. p. Uo. Pfeiffer, 1987.965. p.
