Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
18 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) Szalaynál is botütés volt a büntetés, ahogy ebben az esetben is. Ha a két pap levelének tartalma igaz, akkor tetten érhető a brutalitás az agg papok házában. így megkérdőjeleződik a büntetés gyógyító típusának alkalmazása, mert az erőszakkal nem a fenyiték alatt lévő pap javulását, sokkal inkább a visszaesését érhették el.?6 Nemesovits János ugyan nem említette, hogy őt verték volna, ennek ellenére az agg papok házát úgy mutatja be, mint egy feszültségekkel, konfliktusokkal teli helyet. Ezekből a megjegyzésekből óvatos következtetést vonhatunk le arra vonatkozólag, hogy nem kevés kellemetlen élménynek voltak tanúi a fegyelmi vétségeik miatt odakerült papok. A verés után Fittler Gábort - elmondása szerint - bezárták egy szűk szobába, ahol a szükség rájött, és hiába kiabált, nem engedték ki, így nagy káromkodások közepette a szobában végezte el dolgát. Jól árnyalja az itt élő papok tekintélyvesztését a levél következő sora: „Most itt könnyes szemekkel hivtelen goromba cselédeknek hatalmaskodása alatt nyögünk, azok az Urak, mi szemétnél alábbvalók, mert tökéletes hatalmuk vagyon rajtunk uralkodni, garázdálkodni.” A pap becsukása után a kulcsár két hajdúval jött le hozzá, a külső ajtót rácsukta, majd visszafelé azt ordította neki: „Most ugathacz, csaholhacz kutya, ez a ház ilyen hunczut, ilyen részeg papok számára vagyon csinálva, mint te is vagy.”?? Előadja, hogy a ház elöljárójának gazdaasszonya korábban is hol őt, hol a megboldogult Somogyi urat huncutnak, akasztófára valónak nevezte: „így asztatik, temettetik és romlik el itt a pap, ha előbb Isten angyala volt is, most itt hitele a papnak nincs ha lelkét a markába hordozná is de vagyon a cselédnek.” Meggyalázá- sának fő okát a kulcsárban jelölte meg, aki veszekedett vele és hazugságokat is terjesztett róla. Ha összevetjük Szalay és Fittler levelét, kiderül, hogy a kulcsár szerepe az utóbbi esetben negatív, mert ő járta ki a pap megbüntetését. Szalay eseténél viszont pozitív, mert a konfliktusnak gátat kívánt szabni. Előfordulhat, hogy Fittler és a kulcsár között volt valami ellentét. Fittler Gábort az Aggpapok Intézetének igazgatója 1848. november 17-én feljelentette a püspöki szentszéknél. Az volt a vád ellene, hogy lerészegedve a háznál garázdálkodott, a cselédekkel verekedett, és magát, Hosszú Mártont szidalmazta, gyilkossággal fenyegette.?8 A bevádolt pap tettét azzal indokolta, hogy el volt keseredve, hogy plébániát nem kap. Ekkor atyailag megintették, egy évet tűztek ki neki próbaidőként, ami alatt az alkoholtól tartózkodnia kellett, s a szentszék határozatban mondta ki, hogy amennyiben javulás állna elő, alkalmazni fogják lelkipásztori szolgálatra. A két eset között eltelt több mint egy év, de Fittlert még mindig az agg papok intézetében találjuk. Az előbbi esettel alátámasztható, hogy Hosszú Mártonnal rendkívül feszült volt a viszonya, és talán tekintélyét akarta aláásni a kanonoknak címzett panaszával. Pongrácz József hetesi plébános titkos információjában jó lelkipásztornak, igaz embernek, szép jellemnek írta le Hosszú Mártont, aki A büntetések típusairól ld.: SZEREDY, 1874. 8850886. p.; GÓZONY György: Egyházi törvénykezés Magyar-országban, Papok, ügyvédek s perlekedők használatára. Pest, 1841. 237. p.; Tamási, 2004.149. p. Ld. 74. sz. jegyz. Szentszéki jegyzőkönyv. Veszprém, 1848. november 17. - VÉL. 1.1.41a. 905/1848.
