Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 13 miatt nem tudtak lelkipásztorságot vállalnia Volt az intézménynek egy olyan funkciója is, hogy a fegyelmi vétségek miatt javadalmától megfosztott papokat is ide helyezték el, hogy bűneiket személyre szabott penitencia mellett megbánhassák. Nemesovitsnak az 1848. június 4-én Zichy püspöknek, valamint június 6-án Külley János általános helynöknek írt levelei terjedelmesek, tartalmi szempontból jól kiegészítik egymást. Az agg papok intézetében töltött időszakról a következőképp nyilatkozik: „A veszprémi deficienciában, oly gonosz lelkű ember miatt, mint egy Farkas volt, hol minden házi viszonyok felfordultak, midőn a jó ház igazgatóját is meg merte gazolni ezen aljas karakterű ember.”56 * Külley János helynökhöz címzett levelében „vörös parókásnak” hívta az említett Farkas Mihályt, „mert talán még az ördög is szeret valakit, de a vörös parókás mindenkinek esküdt ellensége, csak a li- téri contorás cigánynénak nem”. Kormányzói szerepet akart viselni a házban, és Nemesovits szerint a többi papi egyének között anarchiát tartott fenn.57 A papra 1847 őszén újabb panaszok érkeztek. Szeptember 3-án a szentszéki bíróság elé idézték. A vád ellene ugyanaz volt, mint 1845-ben: majdnem mindennapi részegeskedése, és ilyen állapotban való garázdaságai, botrányai. Az idézés ellenére nem jelent meg Veszprémben. Először tettei miatt atyailag megintették, majd - mivel a helyzet nem változott - javulása és főként lelki üdvössége miatt minden egyházi működés gyakorlásától határozatlan időre eltiltották. A visszaeső vétkest, a deficienciát már megjárt papokat rendszerint távolabb eső helyekre küldték. A szentszéki határozat kimondta, hogy egy hónapon keresztül heti két alkalommal kenyér és víz mellett böjtöljön. Bort egyáltalán nem vagy kizárólag orvosi utasításra kaphatott.58 Elzárás gyanánt a szentszék az irgalmas rend valamelyik zárdáját tartotta célszerűnek, ezért rögtön felkérték Hrebicsek Hermes pozsonyi perjelt, hogy fogadja a büntetett Nemesovitsot. így került Pozsonyba, ahol a szintén fegyelmi okokból ott tartózkodó Kovács Ignáccal gyakran említik a levéltári források. Itt is folytatták botrányos életüket, aminek az lett a következménye, hogy a veszprémi egyházmegyei hatóság 1848 nyarán intézkedett arról, hogy a két papot Pozsonyból Veszprémbe, az Aggpapok IntéNemeskéry Kiss Pál veszprémi nagyprépost az épületet eredetileg szemináriumnak szánta 1770. október 16-án tették le az alapkövet. Az alapítványt Mária Terézia 1778. február 13-án kelt rendeletével hagyta jóvá. Ekkor már aggpapok intézete volt. LüKCSICS PÁL - PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 1.) 151. p. A kollégium fenntartása anyagi okok miatt nem volt kivitelezhető, így az egyházmegye idős, magatehetetlen papjainak otthona lett. VARGA BÉLA: Veszprém város lexikona. Veszprém, 2009.12. p. Az utalás Farkas Mihályról szól, aki 1846-ban az intézet lelki igazgatója volt. Igen megosztó személyiség lehetett, négy alkalommal fosztották meg javadalmától különböző vádak alapján. Neve a következő fejezetben is előkerül, mert miatta verette meg Szalay Sándort pandúrokkal az aggpapok házának elöljárója, Hosszú Márton. Vö. 52. sz. jegyz. Nemesovits János levele Külley János általános helynökhöz, 1848. június 6. - VÉL. I. 1. 41a. 625/1848. Szentszéki ülés jegyzőkönyve. - VÉL. I. 1. 41a. 640/1847. (Nemesovits ügyét másokkal együtt tárgyalták.)
