Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
14 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) zetébe visszahozzák. A papnevelde igazgatóját, Kisovits Józsefet bízták meg azzal a feladattal, hogy a határozatban foglaltakat érvényesítse, és Veszprémbe kísérje a fenyített egyháziakat, Nemesovitsot, illetve Kovácsot.59 Nemesovits János 1848. augusztus 24-én Majsch Jakab pozsonyi kanonokhoz írt egy levelet, amiben arra kérte, hogy továbbítsa Zichy Domonkos megyéspüspöknek: „Könyörgöm méltóztasson megírni püspökömnek miszerint püspöki hiva- talja hozá magával, mindent elkövetni, hogy juhai közül csak vagy egy se vesszen el [...] Üldözésétől csak úgy szabadulhatok, meg mi szívemnek, lelkemnek, üdvösségemnek legkedvesebb, legszentebb és legdrágább kincse a hit megváltoztatásom.” Itt arról van szó, hogy Nemesovits egyrészt a püspök általi üldöztetése, másrészt kilátástalan anyagi helyzete miatt azt a szándékát fejezte ki, hogy vallást változtat: „De elállók édes örömest, csak azon feltétel alatt, ha megyéspüspököm nékem a már régen megkért esztendei 300 pengő forint megadja.”60 Megjegyezte továbbá, hogy szolgáltathat olyan információt Zichy Domonkosról, ami kompromittálhatja személyét és püspöki tekintélyét. A fenyegető tartalmú levél végén meg is jegyezte: „Most magyar igazság uralkodik, én pedig az igazságot keresem.” Egy 1857-ből származó levelében így fogalmazott: „Bár a forradalomtól irtóztam mindig.”61 Levele Pesten kelt, ez a tény, valamint az, hogy a rákövetkező évben a veszprémi egyházmegyébe való visszavételét kérte, alátámasztani látszik azt a feltételezést, hogy kizárták az egyházmegye kötelékéből (Bár erre vonatkozóan konkrét forrással egyelőre nem rendelkezünk.). Pfeiffer János életrajzgyűjteményében nem tett említést Nemesovits kihágásairól, ahogy a többi olyan pap életrajzában sem, akik ellen erkölcsi bűnök miatt fegyelmi eljárás indult. Minden bizonnyal tisztázni akarta az utókor előtt egykori elődeit. Nemesovits János 1859-ben misézési engedélyért, 1860-ban pedig egyházmegyei ajánlásért folyamodott, hogy felvételét kérhesse a pécsi egyházmegyéhez. 1862-től 1863. szeptember 25-én bekövetkezett haláláig Vásárosdombón volt kisegítő lelkész.62 1848 volt az utolsó olyan év, amelyből nagyobb mennyiségű adat áll rendelkezésünkre Nemesovits életével kapcsolatosan, minden bizonnyal azért, mert az ellene folytatott eljárások után nemigen alkalmazták őt a lelkipásztorkodás területén. Érdekes személyisége volt a veszprémi egyházmegyének, karrierje szorgalmának, kitartásának köszönhetően nagyon jól indult. Leveleiben végig azt hangsúlyozta, hogy nem kapott püspöki támogatást, ami viselkedését követelőzővé tette. A botrányokozás, részegeskedés okai részben a korszellemben, illetve - bizonyára döntő többségben inkább - jellemhibáiban keresendők. Ha egy papot erkölcsi bűnök 5« Levél az irgalmas rend perjelének, Hrebicsek Hermesnek. Veszprém, 1848. augusztus 24. - VÉL. 1.1. 41a. 709/1848. 60 Nemesovits levele Majsch Jakab pozsonyi kanonokhoz. Pozsony, 1848. augusztus 23. - VÉL. I. 1. 41a. 725/1848. 61 Nemesovits nyugdíjazását kéri, 1857. május 18. - VÉL. 1.1. 41a. 323/1857. Pfeiffer, 1987.769. p. 62
