Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
8 káltatását, s minden néven nevezendő papi adózást tőlem kerekdeden megtagadott.”2-» Jogorvoslatért folyamodott Oszterhueber Kristóf szolgabíróhoz, ezután Csertán Sándor kormánybiztoshoz, de próbálkozása nem járt eredménnyel. A plébánost egy világi tisztviselő barátja figyelmeztette, hogy Simon János feljelentette őt, mint alávaló hazaárulót, a hivatalos eljárás is megindult ellene. Levelében társadalomkritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatosan, hogy bánik a magyar kormány a lelkipásztorokkal, akiknek segítségét, ha a szükség úgy kívánta igénybe vette: „Méltóztatik ezekbül is átlátni, minő sors várakozik most a clérusra? Minő francia konvent eljárás fenyeget? [...] Sokkal jobban sértve látom az egész papi hivatalt csekély személyemben, hogy sem magamat védelmezni akár kívánnám, akár pedig akarnám!” 26 A plébános ellen vádlók voltak Nagy Pál bíró Mihályfalváról, aki a kormánybiztos sógora volt, Rotfischer János volt káplár és keller („pincér”), ebben az időszakban sómérő, a papság esküdt ellensége, aki a parasztokat ellenük ingerelte. Azt hangoztatta, hogy minden pap „ilyen, amolyan” mind agyon kellene verni. Ebből nyilvánvalóan kiderül, hogy Huszár Györggyel is ellenséges volt a viszonya. Ő volt az ellene felhozott vádak ügyvivője, akiről kiderült, hogy levelezésben állt Csertán kormánybiztossal. További tanúk voltak Édeskúty Gábor evangélikus felekezethez tartozó bábos mester, valamint Takács Lajos protestáns ügyvéd is, aki nem volt olyan dühös patrióta, mint ő, egyenesen felmagasztaltatná. Osztenhueber Kristóf szolgabírónak volt egy olyan kijelentése, ami azt feltételezi, hogy ő maga szólította fel Simon János bírót, hogy adjon be a plébános ellen folyamodványt. Ezt alátámasztja Huszár György június 2-án kelt jelentésének egyik sora: „Most az üdeje, most lehet a papot elnyomni.” Az eljárást vizsgáló bizottság azt is meg akarta tudni, hogy a hívők hogyan viszonyultak lelkipásztorukhoz. A prágai filiálisban élő hívek egyöntetűen a támogatásukról biztosították, a bazsi hívek sem ellene, sem mellette nem nyilatkoztak, az anyahelységben, Csehiben élő hívek közül 24-en esküdtek fel ellene.26 A bíró vakmerő kijelentéseket tett a kiküldöttség előtt is, miszerint a plébánost agyonlövi, ha el nem teszik innen más plébániákra, a küldöttség tagjai ezt nem is kifogásolták.2? Odáig fajult a helyzet, hogy a helység tagadta meg a szolgálatokat, mert a pap hazaáruló volt. Megtörtént a vizsgálat, amelyben 20 tanú vett részt, akik az 1847-es folyamodványnál is tanúskodtak. Csombó Pál, Simon János, Simon Ferenc is a plébános bűnössége mellett foglalt állást. Azt vallotI Egyház történeti Szemle XVI/4 (2015) _______________ VÉL. I. 1. 41a. 335/1849. Utalás történt Zichy Domonkos üldöztetésére, aki az egyházmegye kormányzását Szmodis Jánosra bízta, emellett arra a tényre, hogy ekkor a magyar kormány parancsolt, ami pont jól jött Simon Jánosnak, hogy újabb vádlevelet nyújtson be, immáron a világi hatóságoknak. Huszár György csehi alesperes plébános jelenti, hogy a helység bírája föladására a világi hatóság ellene vizsgálatot rendeltetett. - VÉL. 1.1.41a. 335/1849. Csehi alesperes méltatlan üldözéséről újabban jelentést tesz. - VÉL. 1.1. 41a. 359/1849. HD Sümegcsehi. 43. p.
