Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)

6 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) „Hozzánk jövetelekor azon asszonyszemélyi viszonya ki jelenleg is nála vagyon már gyanúsnak látszott előttünk, de gyanúnk, 1846. év szenthá­romság szombat, s vasárnapja, midőn minden poggyászával anyjával és gyermekeivel együtt tőle a marcali plébános úr közbejöttével tőle elküldöt- te, derült napfényre, s nekünk lelki romlásunkra példát adó élete.” Nyíltan azzal vádolták, hogy gazdasszonyával titkos viszonyt folytatott, ami meg­botránkoztatta a híveket. A vádat súlyosbította az a tény, hogy ennek az asszonynak esküdt férje volt, tehát nem elég, hogy az ágyastartást felhozták ellene, emellett még paráznasággal is vádolták. Az esetet tetézte, hogy ez a nő nyilvánosan veszekedett az utcán a plébánossal: „Te kurvás kurafi, hunczut, nem vörös öv a derekadra, hanem kötél a nyakadra, hová tetted a gyermekemet, és hová rejtetted, azt voltam keresni.”^ A gyanús életű nő­személy egész családjával a plébánosnál lakott, az anyával is volt némi konfliktusa. Emellett a hívek azt kifogásolták, hogy az istentiszteletet sem jól végzi el, számos kihágásáról számoltak be, többek között arról, hogy az oltárhoz stóla és kazula nélkül ment misét celebrálni, onnan fordult vissza rendesen felöltözni. Vasárnapi szentmise alatt a kelyhet leejtette, az Oltáriszentség a földre került, végül a ministráns gyerekek söpörték össze.161847. január 2- án a püspöki szentszék meghagyta Huszár Györgynek, hogy a vádpontokra 15 napon belül feleljen, és február 5-én jelenjen meg Veszprémben a szent­szék előtt.1? Február 2-án kelt levelében a plébános megnevezte Csondor János csabrendeki jegyzőt, aki a folyamodványt két csehi elöljáró kérésére írta. Fél árkus papírra leírva hozták a jegyzőhöz, amin az írás el volt telje­sen változtatva. A két elöljáró Simon János, csehi bírája, illetve a templom­atya, a másik testvére, Ferenc volt. Egyikőjük azt az utasítást adta Csondor- nak, hogy írja le a levelet, jól megfizetik érte, megjegyezte továbbá, hogy „nagyobb ember az ő tanácsadójuk, mint az esperes, s Marki kanonok urat egyenesen meg is nevezte”.18 Marki neve mellett káplánját, Polák Istvánt is megemlítette, mint aki sokat tud erről az ügyről, hozzátéve, hogy neki nagy ellensége. A szövevényes ügyben érzékelhető egy konfliktus a káplán és a plébános között is. A sümegcsehi plébánosnak ekkor két káplánja volt, és nem csak Polák, hanem Péntek Antal is Simon János fővádló cinkosának bizonyult. A vád­levelet igyekeztek úgy beállítani, hogy azt Marki Ignác utasítására írták. Az aláírások is alátámasztják, hogy valószínűleg egy konfliktus húzódik meg az ügy hátterében, ugyanis a feltüntetett tanúk valamennyien a plébános te­lekszomszédjai voltak.111 További furcsaság a két vádlevélben a tanúk alá­írása. Egyrészt neveiket utólag írta rá ugyanaz a személy - az íráskép eltér Quidam Csehiensis parochum suum de scandalosa cum oeconoma conversatione in causantes a beneficio parochiali dimoverint supplicant. Sümegcsehi, 1847. január 1. - VÉL. 1.1. 41a. 1/1847. (A csehi hívek vádlevele magyar nyelven.) Uo. - A vádlevélben megfigyelhető, hogy az anyagi túlkapásokat nem nagyon említi, így olyan vádakat hoznak fel a plébános ellen, ami miatt a szentszék megindíthatja a javada- lomfosztási pert. Szentszéki ülés jegyzőkönyve. Veszprém, 1847. január 2. - VÉL. 1.1.41a. 2/1847. Szentszéki ülés jegyzőkönyve, illetve vádlevél, Veszprém, 1848. február 5. - VÉL. I. 1. 41a. 97/1847­Lásd. VÉL. 1.1. 6. 50. Sümegcsehi.

Next

/
Thumbnails
Contents