Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
Közlemények A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847 és 1849 között (Esettanulmányok)1 Fogl Krisztián Sándor Bevezetés Évszázadokon keresztül a papság volt a magyar társadalom tudatformáló rétege, a latinos műveltséggel felvértezett plébános állt a helyi egyházközségek élén, tekintélyével fontos szerepet betöltve a hívek lelki életében.2 1848-ban a plébános és a hívek között konfrontációt okozó problémák, mint a tized eltörlése, a forradalmi ígéretek (szabadság, egyenlőség, testvériség) és a felvilágosodás észre építő filozófiai eszmerendszere átértékelte a papság társadalmi szerepét. írásomban arra keresem a választ, hogy az 1848-1849-es események hogyan hatottak a veszprémi egyházmegye alsópapságának magatartására, fegyelmi életére. Ezek a vélt vagy jogosan kifogásolt kihágások nem a forradalomnak voltak köszönhetőek, de mint a lentebb bemutatott Huszár György sümegcsehi plébános és kerületi alespe- res (1845-1851) esetéből jól kivehető, mindez eszköz volt a plébános elmozdításának kísérletéhez. írásomban sokkal inkább az erkölcsi jellegű bűnöket vizsgáltam (részegeskedés, verekedés stb.), illetve azt, hogy a büntetésüket töltő egyháziak hogyan látták saját helyzetüket a „deficienda” zárt ajtói mögött. Dolgozatom fő forrása a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban található, az egyházi hatóság hivatalos levelezéseit tartalmazó „Acta Dioecesana”3 volt. Ebben a fondban szerepelnek a szentszéki jegyzőkönyvek rövid regesztái, melyek tartalmazzák a fő kiindulópontként szolgáló vádpontokat, továbbá az ezekhez tartozó vádleveleket, esperesi jelentéseket vizsgáltam. Alábbiakban két esettanulmányt mutatok be, először Huszár György sümegcsehi plébános és a hívek kapcsolatát, majd Nemesovits János (1800-1863) életpályáját vettem górcső alá, mint a fegyelmi problémákkal küszködő egyházi személyek prototípusait. Mindkét fent említett papnál megállapítható a papi hivatás, mint „ugródeszka” a társadalmi felemelkedéshez. Végül azt próbálom bemutatni, hogy a veszprémi Aggpapok Intézetének lakói hogyan látták saját helyzetüket. Ehhez Fittler Gábor (1801- 1865) és Szalay Sándor (1801-1855) 1849. augusztusi panaszleveleit vizsgáltam. A XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójában, Budapesten, 2015. április 9-én tartott előadás szerkesztett változata. GYÖNGYÖSSY Orsolya: Plébánia és társadalom, A római katolikus alsópapság és a laikus templomszolgák társadalmi szerepe Csongrádon a 19. század második felében. (Kézirat. Doktori értekezés.) Szeged, 2013. 6. p.; Csorba LÁSZLÓ: A katolikus egyházi értelmiség társadalmi gyökerei a polgári átalakulás korában. In: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól az első világháborúig. I. Szöveggyűjtemény. Szerk.: Kövér György. Bp., 2002. 442. p. Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár (továbbiakban: VÉL.) I. 1. (= Veszprémi Püspöki Levéltár, Intimata regia.) 41a.
