Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
4 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) Huszár György Sümegcsehi esperes-plébános és a hívek közötti ellentétek 1849-ben Huszár György sümegcsehi plébános esete egyfajta „állatorvosi lóként” szolgál a fegyelem hanyatlásának szemléltetésére, ugyanis olyan vádakkal illették, amik több szentszéki eljárásban is megmutatkoznak, többek között az ágyast tartó, botrányokat okozó, részeges, lelkipásztori feladatait elhanyagoló pap 19. századi modelljének tekinthető. Az ügyek alapos vizsgálatával kimutatható a plébános és a hívek közötti rossz viszony, ami vizsgálatom egyik fő irányvonalát képezi. Sümegcsehi népessége etnikai szempontból színmagyar, felekezeti ösz- szetételére jellemző a katolikus dominancia.4 A települést „possessio Chehy” néven 1370-ben egy a veszprémi káptalan által kiállított oklevél említette először, birtokosa a középkortól kezdve folyamatosan a veszprémi püspökség volt.^ A veszprémi egyházmegye sümegi espereskerületéhez tartozott, a sümegi püspöki uradalom része 1945-ig. Plébániája anyaegyház volt, amihez 1733-tól Nagy- és Kisgörbő, Óhid, Mihályfa, 1749-től pedig Bazsi is tartozott.6 A 19. században már csak két leányegyházzal (filiával) bírt: Bazsi és Prága.7 A sümegcsehi anyaplébánia törzstőkéje 1415 forint volt, Bazsié 993 forint 50 krajcár, Prágáé pedig 1167 forint 15 krajcár.8 Ha összehasonlítjuk az anyaegyház törzstőkéjét egy szintén püspöki birtok, Balatoncsicsó 275 forintból álló tőkéjével, látjuk, hogy számottevő a kettő közötti különbség.9 A plébános jövedelmei, akár az ingó, akár az ingatlan vagyont nézzük, jelentősek. Volt a plébánosnak a parókia környékén egy hold két mérő nagyságú területe, ehhez még jött az egy fertály területű kenderföld és káposztáskert, valamint további szántóföldekkel is rendelkezett.10 Összességében az egyházközséghez tartozó szántó, rét, legelő területe egyaránt jelentős. A lelkipásztor hívektől szedett jövedelmei közé tartozott a három fertály mérő rozsnak megfelelő lectiális (más néven „lélekgabona”), amit minden házaspárnak, társadalmi különbség nélkül, kötelessége volt természetben a plébános részére beszolgáltatnia. Az özvegyembereknek a felét kellett adniuk az említett gabonából. Lélekpénz gyanánt az 1778-as visitatio canonica előírása szerint minden házaspár tartozott 15 krajcárt fizetni, az özvegyek ennek is a felét fizették. Érkezett még rendszeresen a sümegi uradalomtól segélyként harminc forint 21 krajcár. Emellett kötelező volt a 1845-ben nevezte ki Zichy Domonkos megyéspiispök Huszár Györgyöt Sümegcsehi plébánosának. A településen ekkor 1808 katolikus mellett 19 fő izraelita vallású lakos élt. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Veszprimiensis, Weszprimii, 1845.99. p. CsÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. köt. Bp., 1897.42. p.; Kovacsics JÓZSEF: Zala megye helytörténeti lexikona. Bp., 1991. Zala megye helytörténeti lexikona. Szerk.: Kovacsics József. Bp., 1991.114. p. Ma: Sümegprága, a helységnév 1908-ban kapta megkülönböztető előtagját. Része volt a tárgyalt időszakban a sümegi uradalomnak, így a források használják a Sümegprága helységnevet is. Földesura 1848 után is a mindenkori veszprémi püspök maradt. Kovacsics JÓZSEF - Ila BÁLINT: Veszprém megye helytörténeti lexikona. II. köt. Bp., 1988. 361. p. VÉL. 1.1. 6. (= Veszprémi Püspöki Levéltár. Acta Parochialia) 50. (= Sümegcsehi) 1838. VÉL. 1.1. 6. 28. (= Balatoncsicsó) 1846. VÉL. 1.1. 6. 50.1838.
