Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - RECENZIÓK - Horváth Illés: Fedeles Tamás: „Isten nevében utazunk.” Zarándokok, búcsújárás, kegyhelyek a középkorban.
Recenziók 117 mutatja be Nagy Konstantin császár fordulatától egészen a 15. századig, mely során történeti, teológiai és vallás-fenomenológiai szempontból is tárgyalja a szentség ideálját, az Isten embere szent típusát (vir Dei), a szentté válás módját és kritériumait, valamint a relikviák különféle típusait és az egyes ereklyékhez való hozzájutás módját. A második fejezetben a kegyhelyek hierarchiáját és geográfiáját tekinti át. E részben igen nagy hangsúlyt fektetett Jeruzsálem, Róma és Santiago de Compostela részletekben gazdag bemutatására, majd pedig külön elemezte az általa „Centrumként” (Franciaország, Anglia, Észak- és Közép Itália, és Német - római Birodalom) és „Perifériaként” (Dél - Itália, Írország, és Skandinávia, illetve Kelet - Közép Európa) elkülönített régiókat. A harmadik fejezetben az egyéni, a csoportos és a tömeges zarándoklatokat elemezte, különös tekintettel Arnold von Harff és Giovanni Villani leírásaira. E rész rendkívüli érdeme, hogy Fedeles Tamás külön alfejezetet szentelt a nők és a gyermekek peregrinációinak. A tárgyalt korszakban a nők szerepe a nemek közötti munkamegosztásban az anyasággal járó feladatokra, a férfiakról és a házastársról való gondoskodásra, a ház körüli teendők ellátására korlátozódott. Mindez azonban nem szabott gátat a hölgyek peregrinációjának, amint azt az első századok zarándoknőinek példája is mutatja. A nők zarándoklatai nem különültek el a férfiakétól, e tekintetben nem létezett külön „vallásos modell”. Ami a gyermekeket illeti, Fedeles megállapítása szerint feltűnésük a mirákulumokban megszokott jelenség, hiszen a szülők más lehetőséget nem látván, egy-egy szent segítségében bízva tettek fogadalmat és vitték el beteg gyermekeiket a gyógyulás reményében a különböző kegyhelyekre. A csodaelbeszélések gyakori témái a csecsemők, kisgyermekek táplálása során fellépő nehézségek, a születési rendellenességek, valamint különböző gyermekbetegségek elhárítása érdekében tett fogadalmak és zarándoklatok. Emellett a kisgyermekeket, valamint a serdülőkorban levőket ért eltérő balesetekből származó súlyos sérülések esetén is gyógyulást általában egy-egy szent közbenjárásától reméltek. A 12. századtól kezdődően a 16 év alatti ■ korosztály képviselői mindvégig jelentős arányban szerepelnek a csodaelbeszélésekben, sőt e jelenség még a kora újkorban sem mutat változást. A negyedik, ötödik és hatodik fejezetben a szerző a zarándoklatok típusait, indítékait, az előkészületeket, valamint az utazás körülményeit tárgyalja. Megállapítása szerint a középkorban sokan azért keltek útra, hogy útközben élje őket a parúzia, Krisztus második eljövetele, vagy azért, mert a középkor embere a reménytelen szituációkban a szentek közbenjárásától remélt segítséget. A kilátástalan helyzetben levők közé sorolhatjuk azon betegeket, fogyatékkal élőket, akik gyógyulásuk reményében keresték fel a kegyhelyeket. Mindezek hatására lassan a szentek között is megjelent egyfajta „specializálódás”, melynek következtében idővel feltűntek a gyógyító szentek. E szentek ábrázolásán lassan megfigyelhetővé vált az adott betegség egy-egy jellemzője. Ugyancsak érdekes kérdéskör a vezeklő, a politikai, a lovagi és a helyettes zarándoklat, melyet szintén részletesen tárgyal a szerző. Ami az utazás előkészületeit illeti, Fedeles Tamás rávilágít arra, hogy az egyszerű zarándokok milyen nehézségekkel nézhettek szembe egy- egy hosszabb peregrinációi során. Ezek között elsőként említhetőek a nyelvi korlátok. Habár a vizsgált korszakban a latin nyelv univerzális nyelvként alapvető szerepet játszott a kommunikációban, a távoli kegyhelyre indu
