Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Sz. Nagy Gábor: Emlékiratok, naplók és magánlevelezések mint az egyháztörténet-írás forrásai. Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója.
Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója 111 amelyben a szerzetesi közösségek élete különösen nehéz és viszontagságos volt. A következő előadásban Cúthné Gyóni Eszter, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa Horváth Gyula Konstantin zirci perjelnek a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára őrizetében lévő, huszonöt kötetből álló naplósorozatát mutatta be. A napló egyedülálló forrása az 1945 utáni ciszterci rendtörténetnek, hiszen ezen kívül több feljegyzést a korszakból a történettudomány nem ismer. A napló mindezek mellett még abban is egyedülálló és kivételes forrás, hogy szinte a gyerekkortól a szerző haláláig végigköveti annak életútját. A napi rendszeres feljegyzések mellett időnként visszaemlékezések is találhatók. A napló sokrétű témái miatt az egyháztörténeti mellett a hely- történeti kutatások számára is fontos forrás lehet. Hámori Péter, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet kutatója két, erdélyi lelkész által írt ismeretlen naplót mutatott be a résztvevőknek. Az egyiket Sárai Péter unitárius lelkész, a másikat Görög Péter ortodox lelkész vetette papírra, melyeket Hámori Péter édesapja őrizte meg az utókor számára. Az előadó kifejtette, hogy a két naplóban az a legérdekesebb, hogy nem az adott jelenről, hanem a jövőről szólt, ugyanis mind a két szerző napról-napra tervezte benne elkövetkező napjait. Kálmán Peregrin OFM, a mátraverebély- szentkúti nemzeti kegyhely vezetője, Törnek Vince piarista generális naplóiról beszélt, amely azért is jelentős forráscsoport, mert az írója 1947-től, 1987-ben bekövetkezett haláláig, Rómában élt, így kívül esett a keleti politikán, ugyanakkor, mint a Piarista Rend általános elöljárója, folyamatos kapcsolatban állt nemcsak az egyházi méltóságokkal, hanem a kommunista rendszer politikusaival is. Utóbbiak több ízben segítségét, tanácsait is kérték. Kálmán a naplóból három témát emelt ki, mégpedig a Barankovics Istvánnal folytatott levelezést, a Mindszenty Józsefhez fűződő kapcsolatot, valamint Törnek esetleges prímási jelölésének ügyét. A naplóbejegyzésekből megtudhatjuk, hogy Törnek javasolta először a hatvanas évek elején a Szentszéknek azt a megoldást Mindszenty ügyével kapcsolatban, amely aztán később meg is valósult. A konferencia második nagyobb témája a Levelek címet viselte. Az első szekció nyitóelőadását Mihalik Béla Vilmos, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Jezsuita Levéltár igazgatója tartotta, amelyben Andrea Santacroce bécsi nuncius 1696 és 1700 között bátyjának írt leveleit mutatta be. Mihalik előadásában rámutatott, hogy Európa korai újkori történetét kutatva általában a nunciusi jelentéseket vizsgálják a kutatók, de ezek mellett a nunciusi magánlevelezések is éppen olyan fontos szerepet kaphatnak, hiszen sok olyan részlet is kiderülhet ezekből, amelyeket a hivatalos iratok nem, vagy más részletekre fókuszálva őriztek meg. Ilyen például Santacroce mindennapi élete Bécsben, vagy különböző egyházpolitikai ügyek, amelyről a nuncius nem úgy és nem olyan részletességgel tájékoztatta a bíboros-államtitkárt, mint ahogy a bátyját. Sarnyai Csaba Máté, a KRE BTK Szabadbölcsészet Tanszékének docense az 1848-1849-es bácskai szerb betörésekről írott papi leveleket mutatta be, amelyeket a Bácskából menekülő papok írták a kalocsai-bácsi érsekségre, sok esetben segélykérés szándékával. Sarnyai a forráskritika és a forrásolvasás fontosságát hangsúlyozta, hiszen ezek a levelek sokszor túlzóan szólnak a szerbek által elkövetett atrocitásokról, mégpedig nem csak az adatok, hanem a frazeológia szintjén is, valamint azt is vizsgálni
