Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Sz. Nagy Gábor: Emlékiratok, naplók és magánlevelezések mint az egyháztörténet-írás forrásai. Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója.
110 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) oldalas naplót a Csornai Premontrei Prépostság Levéltára őrzi. Baranyai a napló kapcsán részletesen bemutatta a vizsgálat során alkalmazott, forrásspecifikus módszertant. Külön is kiemelte, hogy Táncsics rendtársai szerint az egész napló olyan, mintha nem is ő írta volna. Az ezt követő három előadás közös szereplője Esty Miklós pápai világi kamarás, Csernoch János, Serédi Jusztinián, majd rövid ideig Mindszenty József bíboros gentiluomoja, az Actio Catholica alelnöke, a Szent István Társulathoz delegált adminisztrátor naplóból, memoárból és levelezésből álló hagyatéka volt, amelyről az MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport munkatársai beszéltek. SÁGI György, a kutatócsoport gyakornoka, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár külső munkatársa beszélt az Esty-hagyaték rendezéséről, az iratjegyzékek elkészítéséről és a digitalizálásáról. Említést tett a hagyaték Esty 1973-as halálát követő sorsáról, a Szent István Társulat irattárába való kerüléséről is. Ezek után bemutatta a 1,32 iratfolyóméternyi, nyolc sorozatból álló iratanyagot. Tóth Krisztina egyetemi adjunktus, a kutatócsoport tagja Esty naplóiról és visszaemlékezéseiről tartott előadásában tartalmi és formai szempontok alapján vizsgálta a szövegeket. Utóbbiak sokszínűségét az előadó Esty Miklós sokrétű feladataival magyarázta. Rámutatott a naplók és visszaemlékezések közötti különbségekre is, valamint arra, hogy mindez megfelelő forráskritikát alkalmazva fontos forrása lehet az egyháztörténeti kutatásoknak. Esty Miklós levelezését Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár levéltárosa, a kutatócsoport tagja mutatta be. Előadásában kitért a levelezés rendezésének nehézségére, valamint arra is, hogy a levelekből egy esetleges forráskiadás során mit lehet felhasználni. A dokumentumok nagy része ugyanis formális tartalmú, de ezek is fontosak Esty kapcsolati hálójának feltérképezésében. Összesen 187 küldőt lehet beazonosítani, ezek legnagyobb része magyar. Rétfalvi külön kitért a Serédi Jusztiniánnal folytatott 116 levélből álló, hiányos levelezésre, amely abból a szempontból is értékes, hogy Esty megőrizte az elküldött levelek másolatait is. Rétfalvi szerint szükséges a naplók mellett a levelek egy részének a publikálása. A szekció utolsó előadója Arató György, a Mika Sándor Egyesület elnöke, doktorandusz hallgató volt, aki Szalay György mihályi plébános naplóját mutatta be társadalomtörténeti megközelítésben. Előadása elején beszámolt a Győri Egyházmegyei Levéltár iratgyűjtéséről, melynek során a mihályi plébánia sufnijában találták meg Szalay 1500 bejegyzést tartalmazó naplóját. A szerző kritikusan figyelte a 19. század végi, 20. század eleji kisnemesség hanyatlását. A címben szereplő három kifejezés (szoknya, palást, bugyogó) a nőket, a papokat és szerzeteseket, valamint a dzsentriket takaija, akik Szalay szemében az egyház és Szűz Mária ellenségei voltak. A napló társadalomtörténeti fontosságát az adja, hogy .nevesítve vannak a bejegyzésekben a kegyúri jogot gyakorló kisnemesek, így fontos adalékkal szolgálhatnak a kegyúri jog egyháztörténeti vizsgálatához. Egy rövid szünet után következett a negyedik szekció ülése, amelyet Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagjának előadása nyitott meg. Az előadó Brenner János vértanú pap 1948-1950 közötti, zirci oblátusi és novíciusi időszakában keletkezett lelki naplóját mutatta be, különösen arra fókuszálva, hogy milyen hatások vezethették ezt a fiatalembert, hogy papírra vesse a lelkében zajló folyamatokat. Soós Viktor Attila is rámutatott, hogy a napló mennyire használható forrásként egy korról,
