Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Sz. Nagy Gábor: Emlékiratok, naplók és magánlevelezések mint az egyháztörténet-írás forrásai. Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója.
Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója 109 ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója előadásában Szár község lelkipásztorának, Wencz János esperes-plébánosnak 1945 és 1952 közötti naplóját mutatta be. A napló a sváb község egyik legnehezebb, a kitelepítések és az államosítások időszakában íródott. Az előadó külön kiemelte ennek kapcsán, hogy Wencz milyen fontos szerepet játszott a község életében, hiszen a nehézségek elviseléséhez szükséges erőt adta a híveinek. Ugyancsak fontos szempont, hogy a magyar nyelven írt napló is jól mutatja a svábok kettős identitását. A harmadik szekció már az ebéd után vette kezdetét. Az első előadó Henri de Montety francia kritikus, esszéista lett volna, aki azonban nem tudott eljönni a konferenciára. Delattre jezsuita naplóiról szóló előadását a szekció elnöke, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium kutatótanára, Gianone András foglalta össze. A jezsuita szerzetes 1926 és 1932 között több alkalommal járt Magyarországon, élményeit naplójában rögzítette, valamint élénk levelezésben állt a számára oly kedves magyar barátaival is. Az előadó három fő témát emelt ki a napló magyar vonatkozású részeiből. Egyrészt viharos kapcsolatát az egyházi hatóságokkal, amelyek Hitler hatalomra kerülése után eltiltották magyarországi látogatásaitól, másrészt a baráti beszélgetésekben és levelezésekben testet öltő információforrásait, továbbá Delattre atya erősen moralista érzelemvilágát. Mirák Katalin, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottsága történésze Kutas Kálmán evangélikus lelkész kihallgatásának történetét mutatta be a lelkész 1963-1964-ben írt feljegyzései alapján. A kéziratot a család és a barátok több évtizeden át őrizték. A napló az 1961-ben kezdődött, majd 1963 júniusában véget ért koncepciós eljárásról szól, amely során az állambiztonság egy, a protestánsok által szervezett államellenes összeesküvést rendezett meg, először titokban, majd nyíltan is lehallgatták, megfigyelték az érintetteket, köztük a Szombathelyen 1952 óta kényszernyugdíjban élő Kutast is. A lelkész 1952 után illegális fordításokból élt, „reakciósnak” bélyegzett vallásos kiadványokat ültetett át magyar nyelvre. 1963 júniusában egy házkutatás után őrizetbe vették, három héten keresztül kihallgatták, végül rendőrhatósági figyelmeztetést kapott, ügyét lezárták. A naplóban vallatását Jézusnak Festus júdeai helytartó előtti kihallgatásával hozta párhuzamba, ahol a helytartót a szombathelyi rendőrség és az evangélikus egyházi vezetők testesítették meg, önmaga pedig a szenvedő fél. A kihallgatás mellett a napló a korabeli egyház működési nehézségét, valamint az ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket is hűen adja vissza. Kovács Kálmán Árpád, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa Szalai Miklós nyugalmazott esperes és halimbai plébános 1975 és 1989 között írt naplóit elemezte. A forrás tulajdonképpen egy 1975-ből származó határidőnapló, amely 2015-ben került elő. A dokumentum felfogható olvasmánynaplóként, de a feljegyző lelki naplójaként is. Ezt jól mutatja, hogy a lapokon a nemzeti és az egyházi sorskérdések mellett megjelent a tudományok iránti érdeklődés, de saját maga lelki életének számos vonatkozása is. Kovács Kálmán Árpád örvendetesnek tartja, hogy Halimba község ön- kormányzata támogatja a napló bevezetéssel és jegyzetekkel ellátott kiadását is. Baranyai Balázs, a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola dokto- randusz hallgatója Táncsics Adorján premontrei kanonok feljegyzéseiről tartott előadást, különös tekintettel a naplóra, mint történeti forrásra. A 24 évet felölelő, eredetileg 21, de már csak 17 füzetből álló, több mint 1600
