Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: A gályarabok emlékérméi

A gályarabok emlékérmei

93

egyházi főméltóságokat (támogatói voltak más-más időben a tiszántúli református püspök illetve a római pápa), királyok (szász választófejedelem, Oranje-Nassau-i ház), professzorok (Zürich, Leiden, Utrecht, Oxford, Bécs, Graz, Nagyszombat felsőoktatási intézményeiből), diplomaták (van Bruyninx, van Poot, Zaffius) és lelkészek, kereskedők, nyomdászok végtelen sora. Ennek megfelelően az ő pénzérméjét a felekezetváltás kontextusából szemlélte s írta le a svájci lelkész. Ez érthető az érme egykori tulajdonosának életútjából, de az ezt dokumentáló lelkészéből is. Rosius á Porta lelkészelődei 80 évvel korábban a magyarországi gályarabokat, köztük éppen Otrokocsit fogadták Churban, Graubünden központi városában.

Jablonczai Pethes János (ió39k.-t688 után) esetén sokkal kevesebb ismert adat maradt fenn tőle és róla. A rabság és gálya után megszabadult lelkész életútjáról már szinte semmit sem tudunk. Egykori levelezéséből derül ki az is, hogy hazatért Magyarországra szolgálni, s 1688 augusztusában még élt.8 Az ő alakját a 19. századi nemzeti ébredés tette ismertté. Kiss Bálint szentesi festő nemzeti történelmi festménysorozatának egyik darabjaként alkotta meg Jablonczay Pethes János búcsúja leányától a leopold- vári börtönben 1674-ben című képét, olajfestményét (1846), mely azt jelzi, hogy erre a korra a felekezeti arculat helyét felváltotta a nemzeti karakter, a mártírét a kesergő szerepe.

A képnek nagy sikere lett, és beszédes a történet vége: a festményt egy bizonyos Kovács Zsigmond vásárolta meg, aki maga anyai ágon egy másik gályarab, Johannes Simonides leszármazottja volt.9 Egy másik adalék szintén ezt az értelmezést erősíti meg. A festő apjának, Kis(s) Bálint (1772- 1853) békési esperesnek és a Magyar Tudós Társaság tagjának fennmaradt egy levele, amely a kiállított kép (1846) hátterét magyarázza, és rávilágít a festmény születésének kulturális hátterére. A címzés nélküli levélben az író ismerteti a Kocsi Csergő Bálint-féle leírás alapján a gályarabok szenvedéseit, valószínűsíti Jablonczai és lánya találkozását, és a következő tanúsító adattal zárja történeti szemléjét:

„Jablonczai is még életben lévén azon emlék pénzt mint Sz.fent] ereklyét hozván haza magokkal, melyet a Hollandiai kormány e czélra veretett. E pénz ezüstből van, egyik oldalán van Ruiter admiral hajója; a másik oldalon egy sziklához lelánczozott bárány melyet a genius felszabadit; mind kettő körül irattal; - melyből egy példány a Foktüi családnál Szoboszlón most is látható. - Foktüi János vette el Jablonczai leányát. - Ez emlékpénzt magam láttam, de semmi áron megnem kapható.”10

Ezek szerint tehát az eddig idézett forrásaim egyöntetűen egy olyan érméről szóltak, amely Otrokocsin keresztül került be a látószögbe, s ez a

8 Ld. Harsányi Móricz István levele Johann Heinrich Heideggernek (Zürich), Rimaszombat, 1688. augusztus 30. - Zentralbibliothek Zürich, Mss. D. 181. Nr. 196.

9 A levél a Magyar Nemzeti Galéria kézirattárában található (ltsz. 1919/1925), idézi: Csernitzky Mária: „Jablonczai Pethes János búcsúja”. Még egyszer Kiss Bálint leghíresebb képéről. In: Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére. Szerk.: Király Erzsébet - Jávor Anna. Bp., 2002. (A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, 1997-2001.) 149. p.

10 Uo.