Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből
Ravasz László dunamelléki református püspök levelezéséből 63 hatását nagyon fájdalmasan kell is ezután nélkülöznünk, Erdélyben, az erdélyi református Sionban még csak most és ezután fog kibontakozni az ő magvető munkájának eredménye abban a lelkipásztori generációban, amelyet mint professzor nevelt, mint igehirdető táplált és ihletett, s mint testvér és barát örökre magához kapcsolt. ”s A hosszúra nyúlt távoliét az eufórikus történelmi pillanatokban sem feledtette az erdélyi tolerancia alapértékként kezelendő alkalmazását. „Amíg román és magyar egymást emészti, pusztítja, s halálos ellenségként vérzik el egymás kardjától: az erdélyi kérdés nincs megoldva, akármelyik lesz úrrá a másik felett. Az erdélyi kérdés akkor van megoldva, amikor kelet és nyugat, román és magyar egy magasabb szintézisbe megbékül és a mindkettőt összefoglaló emberi eszmény közösségében egymást segítve Erdélyt, ezt a drága földet, amely felett a meghasonlás átka lebeg, a kiengesztelődés országává teszi.”5 6 A témában hasonlóan alaptanulmánynak minősíthető az Erdélyi lélek címen kiadott írása, melyben - Bartók György elemzése szerint - „az intuíció és a nélkülözhetetlen lírai kiállás, az értelem fényével és a történeti erudícióval egyesül”.7 Nem hallgathatjuk el, hogy Ravasz László nevét nem lehet felhőtlen örömmel, kritikus hangok nélkül emlegetni. Az első és második zsidótörvény megszavazása - egy kis képzavarral - „vérvádként” nehezedett emlékezetére, s ülte meg utóbb lelkiismeretét (A szembenézésben nagy szerepe lehetett vejének, az egykori 1956-os államminiszternek, Bibó Istvánnak.). A korabeli kényszerítő belpolitikai szempontokra hivatkozva racionálisan próbálta magyarázni mindkét igenlő voksát, de - a keresztyén értékrend szempontjából vizsgálva - érvrendszere elégtelennek bizonyult. Az első zsidótörvény megszavazásakor kinyilvánított állásfoglalását még felülbírálta: „Nekem azt kellett volna mondanom: a javaslatot nem fogadom el, mert vétek vele.”8 Szavai logikai és morális bukfenceként a második zsidótörvényt is megszavazta. A kérdés lelkészként, hívő emberként továbbra is foglalkoztathatta, a harmadik zsidótörvény ellen már tiltakozott. „A keresztyén egyházak a legnagyobb ellenállást fejtették ki a javaslat ellen. Az ellenállás egyik vezérszónoka én voltam, s beszédem végén felolvastam a Révész Imre által fogalmazott, az összes püspök és a négy főgondnok által aláírt tiltakozó és kárhoztató deklarációt. Ezzel a református egyház későre bár, de ország-világ előtt nyíltan szembeszállóit a Hitler-féle démonizmussal.”9 Meggyőződése és lelkiismerete szerint kivette részét az embertelenségek magyarországi visszaszorítása és a törvények gyilkos fogaskerekei közé szorított áldozatok megmentése érdekében. Része volt abban, hogy 1942. október 20-án a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Muraközy Gyula lelkész, konventi missziói előadó elnöklete és Éliás József 5 Makkai Sándor: Ravasz László, a dunamelléki egyházkerület püspöke. In: Református Szemle, 1921. július 15.116. p. 6 Ravasz László: Az erdélyi szellem. In: Budapesti Szemle, 1941. 261. kötet. 764-769. sz. 10-11. p. 7 Bartók György: Ravasz László és a magyar szellemi élet. In: És lön világosság. Emlékkönyv Ravasz László hatvanadik életéve és dunamelléki püspökségének huszadik évfordulója alkalmából. Bp., 1941.143. p. 8 Ravasz László: Isten rostájában. III. Bp., 1941.; Ravasz, 1992. 213. p. 9 Ravasz, 1992. 213-214. p.
