Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből

64

Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016)

igazgató lelkész vezetése alatt megalakította a zsidómentő Jó Pásztor Missziói Bizottságot. Vezér Erzsébet irodalomtörténész 1969-ben készített interjúja során meggyőződött arról, hogy beszélgetőtársa hangjában hiteles bűnbánat visszhangzott.10 Antiszemitának nyilvánított nézetei11 és a magyarországi zsidóüldözések során tett megnyilvánulásainak konszenzus nélküli megítélése miatt napjainkig az „emlékezetpolitikai táborok” polémiáinak tárgya maradt.12 Felerősödtek azok a hangok, mely szerint a „láthatatlan református panteonban” betöltött helye miatt nem lehet egyszerűen antiszemitaként megbélyegezve, egyházi és írói munkásságát figyelembe nem véve feledésre ítélni. Ilyen jellegű törekvésből születhetett meg az életművét részletesen elemezve bemutató, zsidó- ellenes gondolkodásmódja kialakulását is taglalni igyekvő monográfia.«

Ravasz László személyiségének, lelkiségének mélyreható megismeréséhez levelezése nyújthat újabb lehetőséget. Különösen szülőföldjéhez és az erdélyiekhez való viszonya szolgáltathat becses, bensőséges jellegű adalékokat. Ennek érdekében első közlésben közreadjuk hivatalos formában, püspökként, a későbbiekben magánszemélyként az említett témakörben folytatott írásbeli diskurzusait. Az alábbiakban közölt levelekben inkább feladóik mondatait, mint Ravasz László gondolatait olvashatjuk, de egy kis beleérző képességgel odaképzelhető az az elhivatott figyelem, az a gondoskodó szeretet, mellyel a szülőföldjéről, Erdélyből címzett vagy erdélyiekkel kapcsolatos leveleket olvasta, és ahogyan a bennük foglaltakra válaszában vagy a velük kapcsolatos utasításaiban reflektált. Az eddig nem publikált, becses művelődéstörténeti adalékanyagot erdélyi értelmiségiek, politikusok fogalmazták meg Herepei Gergely kolozsvári esperes egykori segédlelkészének, utóbb az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjének, levelük megírásakor már a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének. 1921- ben, kolozsvári távozása után az otthonosság érzetével folytatta működését Budapesten. 2007. szeptember 29-én erre utalt Kozma Zsolt lelkész, teológiai professzor Ravasz László születésének 125. évfordulóján rendezett emlékülésen tartott előadásában, amikor — lelki s szellemi örökségét illetően a magyarországiak és erdélyiek által egyaránt magukénak tekinthető - „a mi Ravasz Lászlónkról” beszélt.*4 Levelezése ismeretében nem titkolható, hogy szíve nehéz sorsú bölcsőhelye iránt erősebben dobogott.

10 Vö. Beszélgetés Ravasz Lászlóval. Közli: Vezér Erzsébet. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. VI. Szerk.: Benda Kálmán, Bp., 1989. 305-323. p.

11 Vö. Dr. Ravasz László válasza. In: A zsidókérdés Magyarországon - A Huszadik Század körkérdése. Bp., 1917.126-129. p. (A Huszadik Század Könyvtára, 64.)

12 A teljesség igénye nélkül ld.: Tarján G. Gábor: „Ezer bűnnel megterhelve”. A református egyház és a zsidókérdés. In: Új Forrás, 1984. 1. sz. 65-71. p., Ladányi SÁNDOR: A magyarországi református egyház magatartása a zsidókérdésben a második világháború alatt. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. XI. Szerk.: Petrőczi Éva - Berecz Ágnes. Bp., 2005. 239-245. p.; Ungváry Krisztián: Rasszista, de rendes. In: Magyar Narancs, 2012. 38. sz. 50-52. p.; Horváth Erzsébet: Ravasz László és a református egyház a zsidómentésben. In: Vigilia, 2014. 3. sz. 188-196. p.; Wintermantel Balázs: A holokauszt feldolgozása a Magyarországi Református Egyházban. Olvasói reflexió egy tanulmányhoz. In: Egyházfórum, 2014. 4. sz.

>3 HATOS PÁL: Szabadkőművesből református püspök - Ravasz László élete. Bp., 2016. Kozma Zsolt: A mi Ravasz Lászlónk. A külön út és a közös út sorskérdései. In: Ravasz László emlékezete. Szerk.: Kosa László. Bp., 2008.174. p.