Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése
A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése 45 ő egy olyan papja a főegyházmegyének, aki annak valamennyi papját ismeri és közülük többeket maga is tanította korábban. Várkonyi kijelenti itt, hogy a Caritatem pro caritate szellemében szeretne kormányozni. Paptársainak támogatást ígér gondjaikban, és tőlük is ugyanezt várja el vezetése irányában. A klérust követően Várkonyi a hívekkel való érintkezés fontosságára tért ki „programkörlevelében”, mivel ahogy fogalmazott: ,A magas toronyból sokat lehet belátni, de érteni csakis a közvetlen tapasztalat által lehet.” Körlevele következő bekezdése a korabeli politikai propagandaszöveg tipikus fogalmait és stílusát tükrözi, leginkább ebben üt el egy hagyományos egyházi körlevéltől. Lerí a leírtakból, hogy szerzője amellett, hogy hazája iránti szeretetét is kifejezi, az állam felé is finoman szólva gesztust, másképpen mondva pedig jó benyomást akar tenni, hogy a rezsim lássa jó előre róla, hogy együtt kíván vele működni és szerzője még a látszatát is kerülni akarja, hogy ne adj’ Isten „reakciós” vádakkal illessék a jövőben. Noha Várkonyi úgymond „haladó” beállítottsága enélkül is ismert volt az Egyházon belüli és kívüli berkekben egyaránt. Ezek az egyházi körlevélben szokatlan megfogalmazásban szereplő szólamok így hangzottak: „Örülök annak, hogy egyre kiteljesülőbb formában fejlődik dolgozó magyar népünknek boldog földi élete. Hazánkban komoly erővel folyik a szocializmus építése. Szinte észrevétlenül új városok nőnek ki a földből. Hatalmas ipartelepek létesülnek. Százezrével épülnek a boldog jövő legszebb biztosítékai, a családi fészkek. A mi hazánkban már ismeretlen ez a fogalom: munkanélküli. Nálunk nem lehet lerongyolódott és éhes embereket látni. Lelki szemeim előtt két hatalmas, erős, becsületes kezet látok átnyúlni az ország fölött, amelyek egymásba fonódnak és biztosítják az ország egész népének békéjét és előrehaladását. Ez a két erős kéz szimbóluma annak az egységnek, amely munkásságunk és a magyar föld dolgos népe között az elmúlt évek folyamán kialakult és mind mélyebbé válik.” Majd ennél a résznél próbált mint katolikus pap a keresztény értékekre is áttérni úgy, hogy az említett politikai propagandaszerű szövegbe fűzte be azokat: „Ebben a szimbólumban ott látom főegyházmegyénk hívő katolikus embereinek, munkásoknak, dolgozó parasztoknak és az értelmiségieknek is ösz- szefogását. Ez biztosíték nekem arra, hogy a becsületes, a keresztény erkölcsi elveken felépülő közösségi munka átformálja ugyan az önző embert közösségi emberré, de nem szünteti meg Istenbe vetett hitét és hűségét az Anyaszentegyházhoz és annak tanításához. Ezért' hiszem, hogy városok, ipartelepek és családi fészkek építése mellett Főegyházmegyénk lelki és anyagi igényei is megfelelő kielégítést nyernek.” Ezt követően Várkonyi főkáptalani helynök a közösségben nyugvó értékekre utalva, a család és a gyermekek fontosságát hangsúlyozta, elítélve az individualizmuson nyugvó emberi gondolkozást, azaz az egyéni javakra törekvést a felsoroltakkal szemben. ,A közösségi ember a kinyilatkoztatás igazságain keresztül nemcsak önmagát látja, hanem igenli a javak igazságos elosztását.” Majd Várkonyi főkáptalani helynök az emberek közötti egyenlőség fontossága mellett tette le itt voksát, valamint kijelentette, hogy
