Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon
30 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) be szorították - híre is szaladt az egész faluban, hogy „Isten cselekszik a hívők között”.23 1928-ban nyolc gyülekezet összefogásával alakult meg a Magyarországi Isten Gyülekezetek elnevezésű szövetség, az 1934. évi konferencián pedig már 110 helyről érkeztek képviselők. A jelentősebb gyülekezetek városokban, jellemzően mezővárosokban alakultak, de a tagság nagy része falusi közösségekhez tartozott. Az Apostoli Hitből a gyülekezeti alkalmakra vonatkozóan is kapunk tájékoztatást: az 1928—1929-ben csatlakozott gyülekezetek vasárnap két vagy három istentiszteletet, hétköznap 1-2 bibliaórát, szombat este imaórát tartottak, illetve egy helyen ifjúsági estet. Ez hetente 5-6 meghirdetett alkalmat jelentett, de ahogy már szó esett róla, szinte minden nap összejöttek legalább imádkozni. Zártkörű testvéri órát nem tartottak akkoriban, talán nem is érezték ennek szükségét. Egy 1935-ös hirdetés szerint a budapesti gyülekezetek heti négy összejövetelt tartottak, ami a későbbi években is jellemző maradt (vasárnap két istentisztelet, egy bibliaóra és egy imaóra hét közben). Az 1935-ben bekövetkezett szakadással gyakorlatilag duplikálódott a pünkösdi közösség. Nem sokat tudunk a második csoportról (Isten Gyülekezetek Missziója Magyarországon), kevésbé jól dokumentált a működésük, mint az Isten Gyülekezetei Szövetsége Magyarországon nevű, nagyobb csoportnak. Szervezetileg, működését, hitelveit tekintve mindkettő az eredeti „közös” mintát követte, mindkettő rendelkezett saját újsággal, konferenciával.24 25 A korai gyülekezetek egyik legtipikusabb jellemzője volt, hogy „jelek és csodák” történtek: nyelveken szólás, prófécia, látomások és sok csodás gyógyulás. Az igehirdetés alatt a hallgatók közül többen a földre estek, előfordult, hogy a szomszédok tűzoltót hívtak, mert úgy látták, hogy kigyulladt az imaház. „A gyülekezet gyorsan növekedett. Rendkívüli események színhelye lett. [...] Sokan elnyerték a Szent Szellemben való alámerülést, meggyógyultak, buzgó imák voltak, sok otthagyott mankó is volt a teremben” - emlékszik vissza Siroki István a kispesti gyülekezet életére.23 A csodák híre gyorsan terjedt az országban, és sok látogatót vonzott, akik saját szemükkel kívántak meggyőződni a hallottakról. A nyelveken szólás a friss megtértek vagy más felekezetből átjöttek számára alapvetően elérendő volt. Minden alkalommal, amikor összegyűltek a csoportok, imádkoztak Szentlélek-keresztségért (aminek látható jele a nyelveken szólás), és nagy öröm volt, ha a jelenlevők közül akár csak egyet is betöltött Isten Lelke. A bemerítésekről szóló híradásokban is feltüntették, hogy a keresztelendők közül ki nyerte már el a Szentlélek ajándékát. A pünkösdi gyülekezetek alapvető ismertetőjegye volt a közös, hangos, Szentlélek ihlette ima - a gúnyneveik többségét ennek köszönhették. A korszakból származó bizonyságok nagy többsége gyógyulásról számol be: 23 Mavizer Erzsébet: Az ébredés és a karizmatikus mozgalom Csetényben. Bp., 1999. (Kézirat. Szakdolgozat. Pünkösdi Teológiai Főiskola.) (továbbiakban: Mavizer, 1999.) 26. p. 24 Szigeti Jenő említi, hogy a ’30-as évek végére a szakadással létrejött közösséget gyakorlatilag a kispesti gyülekezet alkotta egyedül. SziGETI-RAJKI, 2012.183. p. 25 Siroki, 1999.
