Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon
A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete 29 Konferenciák Az országos konferenciáknak a kapcsolatépítésen túl mindig volt operatív jellege is, tanácskozások zajlottak, és döntések születtek. Operatív jellegű kérdés volt az új gyülekezetek befogadása, az alapszabályzat megtárgyalása és jóváhagyása, új szolgálattevők kinevezése-felavatása - mindez nem szigorúan meghatározott metódus szerint. Általában évente egy alkalommal tartottak országos és változó számú körzeti konferenciát. Előbbire gyakran hívtak meg neves külföldi előadókat, olykor a mozgalom nemzetközi vezetőit. Utóbbi kifejezetten hitmélyítő, bibliatanulmányozó jellegű volt, korszakunkban összesen tíz ilyen rendezvényről van tudomásunk. Olykor ezeken is szó esett szervezeti kérdésekről, de túlnyomórészt a testvéri közösség ápolásán és a tanításon volt a hangsúly. Ide nem hívtak külföldi vendéget, a körzeti munkások és prédikátorok tanítottak. Mindig kapcsolódott evangelizáció a konferenciákhoz: „esténként, így csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap is evangelizáló istentiszteletek voltak, amelyeken minden egyes alkalommal több száz hallgató jelent meg. De megjelent az Úr Jézus is, mert a Szentlélek tüzétől áthatva, örömmámorban örvendezett a gyülekezet minden tagja.”19 Szokássá vált bemerítést tartani ezeken a találkozókon. Az országos konferencia mindig Budapesten, a körzeti konferenciák Békésen, Bakonycsernyén, Miskolcon, Bonyhádon, Mórichidán, Pécsen és Hódmezővásárhelyen kerültek megrendezésre. A gyülekezeti élet sajátosságai Az első időkben több helyről is jelezték (Tatabánya, Kispest, Pilis...), hogy a kezdeti 5-8 érdeklődő nagyjából 50 fős gyülekezetté bővült. „Sokan lettek kíváncsiak a bolondnak látszó (tapsoló, ugrándozó, idegen nyelven beszélő), de mégis a békéről, szeretetről, Istenről beszélő, nagyon-nagyon boldognak látszó” csoportra - akiknek ugyanakkor szembe kellett nézni a többi „keresztyén” gúnyolódásával is.20 A gyülekezetek megalakulásának mikéntjéről a pécsi esetből kapunk példát: „az első években [...] a házicsoport jellegű alkalmak voltak a meghatározóak. Szinte minden este együtt voltak a testvérek, imádkoztak és bibliáztak. Ha vendég igeszolgáló érkezett, összehívták az ismerősöket, vágyakozókat, és így terjedt az evangélium.”21 Hajdúhadházon „először házaknál gyűltek össze, de csakhamar a házak kicsiknek bizonyultak, ugyanis sokan részesültek Szentlélek-keresztségben, és ez mágnesként vonzotta az embereket. A házicsoportok helyszínét gyakran kellett változtatni, mert az akkori hatóságok nem jó szemmel nézték az ilyen jellegű összejöveteleket, sokszor a szolgáló testvérek egy-egy Istentisztelet után csendőrök kíséretében a községházán kötöttek ki.”22 Csetényben is szinte minden este összejöttek imádkozni, ha máshol nem, a legelésző marhák mellett, és a háziasszonyok az imádkozás kedvéért a sütés-főzést is háttér19 Konferenciai beszámoló. In: Apostoli Hit, 1933. 51. sz. 2. p. 20 SlROKI ISTVÁN: A tatabányai gyülekezet fél évi története. In: Apostoli Hit, 1927.2.5^4 p. 21 KÁZMÉR, 2005. 29. p. 22 Lukinics György: 75 éves a Hajdúsámsoni gyülekezet. In: pünkösd.ma, 2007.6. sz. 29. p.
