Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: A budapesti református belmisszió központja. A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912)

A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912)

13

zeteket kereste fel a templom építésének tervével, mint akik a kórházat is támogatták. Mint már láttuk, a skót misszionáriusok, illetve a gyülekezet elöljárósága 1860-tól gyűjtöttek pénzt erre a célra. Van Andel 3000 forintot, König Amerikában 6000 forintot, Moody 3000 forintot szerzett, míg Biberauer 1870 forintot gyűjtött össze. Emellett a Gusztáv Adolf Egylet éveken át 600-800 forinttal, a németországi, valamint svájci adományok kb. 25.000 forinttal, a budapesti egyházi személyek 23.000 forinttal, a skótok és angolok 15.600 forinttal, az amerikaiak pedig 6600 forinttal támogatták a templomépítést. A gyülekezet éves tudósításában 1896-ben arról hallunk, hogy 26 évvel a templomépítés megkezdése után még mindig jelentős összeggel, 7000 forint kamatmentes kölcsönnel tartoztak a skót egyháznak.!1 a leányegyház összesen 77.898 forintot gyűjtött össze, de közben törlesztenie kellett az időközben felvett kamatokat is. Farkas József számításai szerint, aki az éves tudósításokra támaszkodott, 61.141 forint maradt a gyülekezetnek a templomépítésre a kifizetett kölcsönök után. 1898-ban az Edinburghi Zsidómissziói Bizottság 7207 forintos kamatmentes kölcsönét, továbbá a Bethesdától kölcsönzött 4200 forintot továbbra sem nem fizette vissza a gyülekezet.!2 Ezt a helyzetet a gyülekezet új, az 1890-es években jelentősen átalakult vezetősége nem éppen örömmel vette tudomásul. A gyülekezet alapításában markáns szerepet játszó pietista és evangelikál vezetők kezdtek háttérbe szorulni.

Hogy a pénzgyűjtés mennyire sok konfliktussal járt, azt nemcsak Farkas ironikus megjegyzése érzékelteti, hanem König és Biberauer állhatatos „jákóbi” küzdelme a skótokkal. Amint utaltunk rá, a magyarosodás is fontos eleme volt ennek a korszaknak.^ König és a zsidómissziós iskola németajkú tanári kara eltávolíttatta Thomot, amit Allan 1874-es kinevezése követett. Az Edinburghi Zsidómissziói Bizottság tőle várta a zsidómisszió ügyének fellendülését a gyülekezet életében, ahogy azt a szerződésben rögzítették is. Szerintük a gyülekezet nemigen jeleskedett e téren, amit szemükre is vetettek. A két missziót végző csoport között az eltérő érdekek összeütköztek, amihez hozzájárult, hogy az „ébredési emberek” által létrehozott gyülekezet helyzete is megváltozott. A gyülekezet tagságának létszáma jelentősen csökkent, a Bethesda felvirágzott és nagy költségekkel járt, a közösség elszigetelődése pedig nem csak a liberális-evangéliumi (pietista-evangélikál) szellemi harc révén fokozódott, hanem a német nyelvi környezet merevsége miatt is.

Továbbá lényeges megemlíteni, hogy a skótok nem voltak igazán érdekelve a templomépítésben, hiszen már addig is óriási összegeket „fektettek be” König misszionárius-lelkészi fizetésébe, a parókia fenntartásába, az iskola épületének megvásárlásába, a tanári fizetésekbe és a Bethesdába, nem is beszélve olyan más missziói munkaágakról, mint például a Biblia- és iratteijesztés. A munkáltató skótokat meggyőzte Török Pál levele, hogy a gyülekezetnek, az iskolának és a missziónak magyarosodnia kell, Thom is ezt hangsúlyozta, azonban König, Biberauer és a gyülekezet pietista tagjai (különösen az iskola német tanárai) ezt az 1870-es években még magyar

!> Vierunddreizigster Jahresberitchte der Deutschen Filialgemeinde der ev. Ref. Kirche in Budapest für 1896. Bp., 1897. 4. p.

!2 Farkas, 1898.169. p.

« Kovács, 2006.173. skk. p.