Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - RECENZIÓK - Bitskey István: Györkös Attila: „Non debent predicare fabulas". Egy 15. századi franciaországi kézirat példázatainak elemzése és átirata
Recenziók Györkös Attila: „Non debent predicare fabulas”. Egy 15. századi franciaországi kézirat példázatainak elemzése és átirata. Debrecen, DE Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, 2015. 423 old. Györkös Attila kötete egy olyan középkori kéziratos kódex szövegének kiadását és komplex vizsgálatát tartalmazza, amely a franciaországi Clermont-Ferrand könyvtárában, a Bibliothéque Municipale et Interuniversi- taire állományában található Ms. 44. számú jelzet alatt. A kódex 15. századi latin és kisebb mértékben francia nyelvű szövegeket, prédikációkat és hozzájuk tartozó segédanyagokat, példázatokat tartalmaz, s ilyen módon bőséges ismeretanyagot kínál a korszak egyháztörténete számára. A szerző találó idézeteimet választott értekezése elejére. „Nem fabulákat kell prédikálni” - hangzott az intelem a dél-francia származású ferences prédikátor, Ludovicus Peresi példázatgyűjteményének élén. Az egyház- történet kutatói előtt jól ismert tény, hogy ilyesféle tanácsokat a kései középkorban az európai Universitas Christiana számos prédikátora és egyházi elöljárója is hangoztatott. A hallgatóságot nevetésre ingerlő, szórakoztató történeteket előadó, a szóművészet minden eszközével meggyőző hatásra törekvő, s olykor teátrális mozzanatoktól sem idegenkedő hitszónokok kedvelt eljárása volt a fabulák bőséges alkalmazása, Franciaországban éppúgy, mint a kontinens más régióiban, többek között a Kárpátmedencében is. Fabulának a kitalált történeteket, meséket - irodalmi szakkifejezéssel: fikciókat - nevezték a régiségben, ezeknek használatát a hivatalos egyházi vezetés elítélte. Ezzel szemben az exemplumok a teológusok által összeállított, az egyház által jóváhagyott gyűjteményekben, tesaurusokban és florilégiumokban jelentek meg, s noha ezek ugyancsak a lelkek megnyerését kívánták elősegíteni, mértéket igyekeztek tartani a szórakoztatás terén, s morális tanításukat szándékozták velük szemléletesebbé tenni. A prédikátorok által felhasznált, szövegről szövegre görgetett, számtalanszor módosított és alakított, tudatosan is újrahasznosításra kínált példázatkincs vizsgálata nem véletlenül szerepel számos újkori tudományág kutatási programjában, mivel a rendkívül színes történeti anyag - kellő szakszerűséggel és kritikával kezelve - sok információval szolgál a középkori életvitel, mentalitás, hiedelemvilág szerkezetéről. Éppen ezért üdvözölhető Györkös Attila témaválasztása, a Clermont-Ferrandban található kéziratos kódex példázatainak elemzése, amelynek eredményeképpen mással nem pótolható ismeretek szerezhetők. Az elemzés alapját a szövegkiadás adja, a szerzőnek először át kellett rágnia magát a terjedelmes latin textuson, hogy annak tisztázott (s nem egy helyen korrigálásra szoruló) formáját előállítsa. Ez a textológiai aprómunka azért is dicséretes, mert nem sok fiatal kutató vállalkozik ilyesmire, az elméleti spekulációk vonzása erős, s egyben gyorsabb sikert is ígér, mint a régi kéziratok tisztázása és textológiai feldolgozása. Györkös Attila tehát előbb az értekezése bázisául szolgáló forrást tárta fel, olvashatóvá téve a gyakran következetlen helyesírásé latin szöveget. Ez ugyan nem kritikai kiadás, de jelen esetben nem is ez volt a cél, mivel a történeti szempontú vizsgálathoz a szöveg értelmezhetősége volt szükséges. Györkös a szöveget magyar értelmezésekkel és a Tubach-katalógusra, valamint párhuzamokra
