Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon
A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete 25 Missziói koncepció David Bosch átfogó missziológiai művében a 19. századtól induló „hitmisz- sziókra” vonatkozóan felsorol néhány markáns jellemzőt, mint az önkéntesség elve, a nyilvánvaló elhivatottság; az eszkatologikus motívum dominanciája, ami az ítélet napjának közelsége miatti sürgetést jelenti; fenntartás nélküli odaszánás, akár anyagi alapok nélkül megkezdett szolgálat; a hosszadalmas előkészítés mellőzése, szerény képzettségű misszionáriusok; csekély társadalmi szerepvállalás; az alapító-vezető karizmatikus meghatározó személyed Ezek az elemek mind megfigyelhetők a pünkösdi gyakorlatban is. A szövetség elvi szinten is megfogalmazott bizonyos missziós stratégiát: „Ezen lelki közösség alapít gyülekezeteket és épít imaházakat, bel- és külföldre küld evangélistákat és misszionáriusokat, alapít árvaházakat és többféle jótékony célú intézeteket, tehetsége szerint (Lk i2:47-48)”.5 6 7 Mihók Imre azon lépéséből, miszerint felkereste a Magyarországi Baptista Egyház vezetőit, levonhatnánk azt a következtetést is, hogy nem akart önálló fele- kezetet létrehozni, hanem inkább egy meglevőt megreformálni. Az biztos, hogy kész, kidolgozott tervekkel sem ő, sem a pünkösdi misszió egyéb vezetői nem rendelkeztek, Siroki István szerint a függetlenségre a mozgalom nem állt készen.? Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a mozgalom nemzetközi szinten is nagyon fiatal volt, kialakulatlan szervezettel és teológiával. Illetve erősen élt az igény az isteni vezetésére, a „Szentlélek munkájára” - ezért sem feltétlenül érezték szükségét konkrét („emberi”) stratégia kidolgozásának, főleg a missziómunka indulásakor. A pünkösdi mozgalom a legegyszerűbb módon teijedt: elsősorban a már megtért hívők rokonai, barátai, ismerősei körében. Az első prédikátorok, a Szalai házaspár, Mihók Imre, a Rároha házaspár a saját falujukba, szülőföldjükre tértek haza bizonyságot tenni a megtérésükről és az amerikai pünkösdi eseményekről. Az érdeklődők azután rendszeresen összejártak, gyülekezetté alakultak, és minden tag feladatának tekintette, hogy minél több emberrel ossza meg az örömhírt. Ehhez kaptak iránymutatást: „Ha hívsz valakit a gyülekezetbe, azzal a biztos tudattal hívd a bűnöst, a kétkedőt, a gyógyulni vágyót, hogy nálunk van isteni erő, szent tiszta törekvés, teljes hit a Megváltóban, odaadással és teljes alázatossággal hinned kell, hogy aki egyszer a mi istentiszteletünkön megjelenik, érintetlenül nem távozhat onnan, valami megfoghatatlan hatalom kell, hogy lebilincselje és egész életén át eszébe jusson, hogy egyszer volt hívők közt.”8 így valósult meg az önkéntesség és a laikusok közreműködésének elve. A lentebb bemutatásra kerülő eszközök támogatták ezt a munkát: traktátusokat idegeneknek is lehetett osztani, az Apostoli Hitet talán egy szkeptikus rokon is hamarabb fellapozta, egy-egy szabadtéri istentiszteletre pedig a társaság kedvéért is elmentek az emberek. Az Apostoli Hit 1926 decemberében indult, időszaki röpiratként. A bevezető cikkben (valószínűleg a szerkesztő tollából) olvashatunk a lap céljáról: „Ezen kis lapocska tulajdonképpen azért született meg, hogy élő kapocs 5 Bosch, DAVID J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában. Bp., 2005. 306. p. 6 Tóth, 1998.38. p. 7 Siroki István önéletrajza. Inárcs, 1999. 3. p. (továbbiakban: SIROKI, 1999.) 2. p. 8 Naámán. In: Apostoli Hit, 1927. 2. sz. 3. p.
