Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon

26

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

legyen az Isten gyülekezetei között Magyarországon. Ezen lapocska időszakonként megjelenik, hogy ebben minden egyes atyánkfia bizonyságot tehessen.”9 A lap kettős célja: szolgálat a gyülekezet és bizonyságtétel a kívülállók felé. A lap hasábjain a gyülekezetépítő tanítások mellett folyamatosan találunk evangelizáló jellegű írásokat, felhívást a megtérésre, invitálást a gyülekezeti alkalmakra, ahol az olvasó személyesen is találkozhat a közösség tagjaival, tanításával. A lap hátoldala hamarosan kifejezetten evangelizáló felületté vált.

A lap a második számtól a „magyarországi Istengyülekezetek” kiadványaként szerepel, a Rároha házaspár megérkezése után díszes felirattal látták el, és az évek során fokozatosan nőtt a terjedelme.

Sok megtéréstörténetben olvashatunk a kis füzetekről, traktátusokról, melyeket a szövetség adott ki. Többek között Bernhardt Gyula is kapott „hitlapot”, amikor pünkösdiekkel találkozott, Ladó József testvére is ezen keresztül tért meg:

„Vele azt történt, hogy egy fiatal lány traktátusokat és meghívókat osztogatott abban a bárban, ahol evett az előző estén. Katolikusként soha nem gondolt volna ilyesmire. Az első alkalommal [...] alig értett meg valamit. Amikor ismét eljött, a prédikátor egyszerűbben beszélt, s ez már könnyen érthető volt. Ezután döntött ő is, és fordult teljes szívéből Isten felé. 1929. július 6. egy boldog nap volt!”10

Főleg a mozgalom első éveiben, a missziómunkás-rendszer kialakulása előtt volt általános a vidéki gyülekezetekben ébredési összejövetelsorozatot rendezni. Erre legtöbbször Rároha F. Dezsőt hívták meg szolgálni, és akár 10-12 napos is lehetett. Lerch János, aki szintén Amerikából érkezett a magyar misszióba, a tolnai németek között tartott ilyen összejöveteleket, napi három istentisztelettel. Általában része volt, esetleg záróakkordja egy bemerítési ünnepély. Később is tartottak ilyen alkalmakat, ahogy szaporodott az országban a körzeti munkások száma, de akkor kevésbé kampányszerűen, hiszen adott volt a szolgálattevő, nem kellett valakit távolabbról hívni. Budapesten vált szokássá többnapos evangelizáció- sorozatot tartani, ahová egy neves előadót hívtak, aki nagyjából egy hétig esténként a következő (tipikus evangelizációs) témákról beszélt: üdvösség, gyógyulás, újjászületés, miért születtünk és miért kell meghalnunk.

A pünkösdi mozgalom gyülekezeti gyakorlatának kezdetektől alapmotívuma volt a bemerítés, amelyet a tudatosan, általában felnőtt korban hozott döntés pecsétjének tekintettek. A leírásokból tudhatjuk, hogy kiemelt és fontos szerepet kapott a közösség, de főleg az egyén életében. Meghatározó pillanat volt a friss hívő bizonyságtétele, amikor nemcsak tagjává vált a gyülekezetnek, de a külvilág számára is deklarálta, hogy mostantól nem a régi életét folytatja, hanem Istennel újat kezd. Ezt sokszor nem fogadta jól a környezet, nem egyszer megzavarták a bemerítési istentiszteletet a hozzátartozók, akik családtagjukat akarták eltávolítani, megakadályozva a szemükben szégyenletes tettet.

9 Beköszöntő. In: Apostoli Hit, 1926.1. sz. 2. p.

10 Nagy Erika: Bepillantás Ladó József életébe. In: pi'mkösd.ma, 2004.4. sz. 16. p.